Hogyan lehetnék könnyebben túl egy csalódáson? Valakinek tipp, tapasztalat, hogy könnyebb legyen?

Ha tényleg szereted, akkor szorítok neked, hogy újra együtt legyetek. A korkülönbség miatt írok neked. 40 éves nő vagyok, a párom 64. 27 éves voltam, mikor összejöttünk, kb.30, mikor öszeköltöztünk. A korkülönbséget én valahgoy a mai napig nem érzem. Ha néha veszekedünk is, az soha nem a korkülönbség miatt van, és nem cserélnén le őt senkiért.

19:43-as vagyok. Örülök, hogy segíthettem egy picit az én történetemmel. Néha a párom szokott olyasmiken gondolkozni, hogy mi lesz ha pl. 80 éves lesz, és gondolzásra szorul, és én még hozzá képest fiatal leszek. Erre azt szoktam válaszolni, hogy a sorsát senki nem kerülheti el. Tehát ha nekem az a sorsom, hogy valakit gondoznom kell, akkor ha velem egykorú lenne a párom, ő is gondozásra szorulna x év múlva, hiába fiatal. Ha meg az a sorsom, hogy senkit ne gondozzak, akkor a párom soha nem lesz olyan állatpotban, hogy körbe kéne ugrálnom őt. /az apukája 87 évesen halt meg , és az utolsó pillantig testileg-lelkileg aktív volt./ Ezzel el is hesegetem az aggályait. Hiszem, hogy egy velem egykorú férfitől soha nem kapnék annyi kedvességet és szeretetet mint a jóval idősebb páromtól. Tehát a korkülönbség ne riaszon el. Szorítok nektek!