Tanácstalan vagyok, mit csináljak?
Az a helyzet, hogy 5 éve vagyunk együtt a párommal, s van 2 kicsi gyerekünk. Az elmúlt év azzal telt, hogy én otthon voltam a gyerekekkel, ő meg munka után eljárt sörözni a haverokkal, egy héten 2-3szor, és mindig hajnalban jött haza. Én ugye várom, hogy mikor jön, de még csak nem is szól, hogy megint kimarad. Ilyenkor ugye nekem rosszul esett ez, ő meg nem szólt semmit, teltek el napok is (4-5) mire újra beszéltünk, mert ugye ő nem kezdeményezi ilyenkor a beszélgetést, már én nem bírom hogy elmegyünk egymás mellett. A karácsony is így telt, a tavalyival együtt. Állandóan ezen van a vita, a gyerekeknek hiányzik, ha megkérdezi a nagyobbik hogy hol van apa, akkor nem tudok mit mondani, s az a baj hogy már meg sem kérdezi....
Szóval állandóan ezen veszekedtünk,egyszer úgy voltam hogy elköltözöm, amire ő csak annyit mondott hogy úgysem tenném. Új év alkalmával megbeszéltük hogy újrakezdjük, tiszta lappal, erre tegnap megint megtörtént, s csak morog ha megemlítem neki. Most lett elegem, nem akarok már veszekedni, csak egyszerűen el akarok menni. De a gyerekek miatt nem könnyű. Ráadásul a munkám is nehezíti a dolgokat, mert 8-ra járok dolgozni, s este 8-ig tart kb, mikor hogy. Szóval ha mennék, akkor itt kellene hagynom a gyerekeket nála (anyósommal lakunk) egy ideig, mert a munkámat nem akarom feladni, mert olyan jól fizet, hogy 1-1,5 év múlva lakást tudok venni.
Nem tudom, mit csináljak, menjek, vagy maradjak és tűrjek tovább. Mert én már teljesen úgy érzem nem szeret, nem mutatja ki, nem úgy viselkedik, de ha rákérdezek felháborodva mondja hogy persze hogy szeret.
Tanácstalan vagyok..... :(
válasza: válasza: válasza:Valahogy meg kellene próbálnotok beszélgetni ŐSZINTÉN ÉS ELFOGADÓAN, semmiképp sem VERSENGVE ÉS TÁMADÓAN.
Mert ez a helyzet csak rosszabb lehet, ami egyikőtöknek sem jó, főleg a gyerekeknek nem.
Ha különmentek, a gyereknek nagyon rossz lesz. De a "gyerekek miatti" együttmaradás változatlan körülmények között szintén katasztrófa. Elfogjátok felejteni a gyerekekkel való igazi törődést a saját harcotok miatt..., és így nem lesz egy egészséges lelkiviláguk, ha a szüleiket nem látják boldognak, stb...
Valahogy próbáljatok meg BESZÉLGETNI okosan, felnőttként!
válasza: válasza: válasza:Bizony 12:16-os, amit írtam, hogy a gyerekek miatti együttmaradás katasztrófa, az nálam is ezt takarja, amit leírtál, teljesen igazad van!
Egy 12 éves barátom (szoktam vele játszani, beszélgetni, így barát) is ebben szenved. Kifele nem mutatnak semmit, csak a gyerektől ismerem a helyzetüket. Igaz ott az anyuka is hibás lehet, szerintem nagyon elhanyagolta a férjét érzelmileg, úgy gondolom. Apuka ott is már rendszeresen nem jár haza. Olyankor anyuka néha már főzni sem főz, csak esznek valami hideget a gyerekekkel. Ha otthon van mindkettő, veszekednek, kiabálnak. Ahogy beszél a gyerek velem, néha úgy látom magát érzi hibásnak, hogy otthon balhé van.
Rosszak a jegyei, fáj a feje, állandóan panaszkodnak rá az iskolában. Pszichológus beszélgetett vele vagy ki, leírják, hogy ügyes, megvannak a képességei, csak önbizalma kevés, stb. Haha. Ugyan már. Semmi baja, én tudom. Csak a szülei problémái hatnak így rá, de ezt senki nem látja be. Nem is folytatom, biztos értitek...
Magam sem egy boldog családban nőttem fel. És ezt egész életemen át hordozni kényszerülök. Nekem pl lehet sosem lesz családom, mert annyira figyelek arra, hogy nehogy egy olyan férfival állapodjak meg, akivel én is pl. a Kérdező sorsára jutnék, hogy csak múlik el az életem.
Szörnyű mi megy ebben a világban.
Kedves Kérdező, én nagyon sajnálom, hogy így alakult neked, és kívánom, hogy sikerüljön megoldanotok ezt a kegyetlen helyzetet.
Nem tudok megoldást a beszélgetésen kívül :(. Szorítok nektek a távolból!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!