Hogyan mondjam el h megbukok félévkor?

Figyelj, az a legkevesebb, hogy megbüntetnek, vagy szidnak, stb. Jó is, hogy be vagy gyufázva, mert talán így elhatározod, hogy na most már igazán.

Akármit is beszéltek, vagy megjátsszátok a nagymenőt az osztálytársak előtt, tudnotok kell, hogy tanulni kell és muszáj. Nincs alternatíva, úgy értem, nincs más út.

Hogy mégis válaszoljak a kérdésedre, ezt javaslom: A hátralévő pár napban próbáld megkérni anyukádat, "Anya, légyszi, kérdezd ki tőlem, itt a könyv" vagy : Anya, elmagyrázhatnám neked, a sejtosztódást, mert ha elmagyaráznám, akkor biztosan tudnám, hogy értem". Meg ilyesmik. Hogy beavasd őt a gondodba, hogy nehezen tanulsz. Lehet, persze, hogy nincs ideje, türelme, vagy az is lehet, hogy ő is nehezen birkózott a maga idejében a tanulással. Elvileg mondhatnád: " Na, Anya, te se voltál jobb tanuló, akkor meg mit vársz tőlem? " Viszont nem jó godnolkodás lenne ez. Neked a saját életedet kell megcsinálni. Jó ha beszélgetsz a szüleiddel ilyesmiről, és megbeszéled velük, hogy milyen segítséget szeretnél tőlük kapni, így kicsit megosztod a terhet velük. Az is lehet, hogy nem jó agyat örököltél. Van ez így, nem mindenki állt sorba, mikor osztották az észt. De akkor is kell, és muszáj! Eröltetni kell, erölködni kell, "még akkor is, ha nem bíztat siker, sőt ez dicsőbb, mert hősökhöz való."

Szóval, ha így beavatod őket, talán elviselhetőbb lesz a légkör, és talán tényleg segítenek majd a második félévben.