Miért nem tudják az emberek elviselni, ha egy másik ember nem úgy él, mint ők?

MERT emberek - te is leszólod azokat, akik úgy érzik, a másik életébe bele kellene szólni, ugyanakkor te is éppen ezt teszed.

Erre szerintem nehéz a válasz. Minden ember más, más a természetük... Hát én sem tudok erre megfelelő választ adni.

Igazad van.

Általában azok szólnak le mindenkit, akik a lelkük mélyén nincsenek megelégedve a saját helyzetükkel. Pl. akinek gyereke van, és egész nap fáradt, nyúzott, kialvatlan, és még a pénze is kevés, az szereti nagy hangon szidni azokat, akik nem akarnak gyereket, mert valahol tudat alatt idegesíti, hogy nekik mennyivel könnyebb. És ezzel nem azt mondom, hogy megbánta, hogy gyereke van, csak azt, hogy az ebből adódó kellemetlenségeket mások piszkálásával vezeti le. De fordítva is igaz. Akiknek nincs gyerekük, és mondjuk ettől függetlenül valami nem stimmel az életükben (nem a gyerektelenségből adódóan), pl. túl sokat dolgoznak, és ettől stresszesek, azok meg előszeretettel szólják le a kicsi gyerekkel otthon lévő anyukákat, akik "egész nap otthon meresztik a s*ggüket". Az a baj az emberekkel, hogy képtelenek (a többség) emelt fővel viselni a döntéseik következményeit. Aki úgy dönt, hogy gyereket vállal, az vállalja azt is, hogy kevesebb ideje jut a pihenésre, kevesebb pénz marad a kasszában, és ez miatt nem kéne, hogy másokra ferdén nézzen, hiszen ő maga választotta ezt az utat. Aki meg a munkájának akarja szentelni az életét, az legyen olyan kedves, és ne nézze le azokat, akik ezt a kereső tevékenységüket megszakítják arra az időre, amíg otthon vannak a gyerekeikkel, hiszen nem ők tehetnek arról, hogy a dolgozóknak stresszes a munkájuk. Ezt vállalták, ennyi. Manapság azért már nagyjából minden nőnek megadatik a választás, hogy akar-e gyereket vagy sem. Bármelyik utat is választja, ha nem érzi jól magát a bőrében, az a saját döntése volt, nem másé. Ha értelmes, felnőtt emberről van szó, akkor nyilván azt választotta, amit a legjobban szeretett volna. Ha ezek után a másik utat választókat pocskondiázza, azzal csak azt vallja be, hogy mégsem olyan biztos, hogy ő maga jól döntött, hiszen állandóan panaszkodik, és ujjal mutogat azokra, akiknek szerinte könnyebb.