Apukák, Ti mit szólnátok ha a lányotok ezt mondaná?

Te tudod.

De gondolom azzal is tisztában vagy, ha a biztosat hagyod ott a bizonytalanért, akkor se mehetsz vissza hozzá kunyerálni, ha se állásod, se lakásod nem lesz.

Úgy hiszem, az a minimum, hogy ez azzal is jár, hogy a saját lábadra állsz, dolgozol, eltartod magad, és nem ő fogja finanszírozni.

Nem apádat védem, csak reális vagyok.

Első vagyok: figyelj, én úgy látom, hogy csak mész ész nélkül valahová, valamerre, mert majd csak lesz valahogy.

Az a nagy helyzet, hogy majd a nagybetűs élet visszadob, és sírva fogsz könyörögni az alkoholista apádnak, hogy vegyen vissza a lakásba.

Akkor vágj ebbe bele, ha megvan a főiskola, mellette a kolesz, és már felvettek a környékre dolgozni, minden elintézve, csak csomagolni kell.

Addig annyit érsz el, hogy önként és dalolva mész az utcára.

Nem egyszerű se koleszba kerülni, se állást találni iskola mellett, nem úgy van, hogy ma kitalálod, holnap meg az öledbe pottyan.

Felelőtlenség csak így nekiindulni, ráadásul előre be is jelented apádnak.

Akkor mi van, ha szétfoszlanak az álmaid, és ott állsz egy idegen városban, fedél nélkül, pénz nélkül, egy hátizsáknyi "vagyonnal"? Erre gondoltál már?

Ugyanis úgy látom, hogy épp ezt tervezed.