Hogy lehet egy régi megcsaláson ma már csak nevetni?

Érdekes, mert én is így vagyok vele, h istenem, de buta és naiv voltam, h nem vettem észre:D

Mintha egy bohócot látnák:D

Én nem nevetek az első páromon, akit megcsaláson kaptam, mert pont egy időben léptünk félre, és mikor szóltam neki a következő talinknál, hogy szeretnék vele beszélni, ő kezdte el mondani a saját sztoriját.

Utána én is kitálaltam, persze.

:))

Szerintem ez csak akkor tölt el rossz érzéssel még mindig, ha az érzelmeid nem semlegesek vagy nem negatívak az illető személyével kapcsolatban.

Azt hogy nevetni rajta talán nem is lehet jól értelmezni, inkább csak visszagondolva rájönni lehet arra, hogy mit tanult a szituból valaki utólag.

Ehhez szerintem évek kellenek. Amikor az ember már túlteszi magát a sértettségen.

Pl. engem a volt barátom megcsalt egyszer, de ma már én is nevetek rajta. Nem azon, hogy megcsalt, hanem azon, hogy milyen idióta módon bukott le, mennyire hülyén szólta el magát :D Akkor nagyon fájt, de mivel ez már ha jól számolom, akkor 9 éve volt, hát semmi érzelem nem maradt bennem az irányába, csak nevetni tudok rajta, hogy milyen ostobán szólta el magát, és hogy milyen buta képet vágott abban a pillanatban, amikor látta, hogy az arca felé közeledik egy pohár üdítő, ami épp a kezemben volt :D Az volt akkor az első reakcióm, hogy jól nyakonöntöttem :) Mondjuk akkor sírtam egy hétig, és tényleg nagyon fájt, de már olyan régen volt, hogy egyáltalán nem az jut eszembe az egész históriáról, hogy milyen rossz volt, inkább már úgy emlékszem rá, mintha ez valaki mással történt volna.