Hogyan viseljem el Édesanyámat ezután? Előre szólok, hosszú lesz!
Mindíg én voltam a béna középső. Nem olyan okos mint a programozó bátyám, nem olyan szép mint a modell nővérem, nem olyan aranyos mint a 12 évvel fiatalabb kishúgom. Akarva akaratlan ezt sugallták. Ráadásul a Nagyim aki velünk lakik, csak fegyvernek használt anyám ellen. Kicsi voltam 13évesen ahoz, hogy elmenjek a barátnőmhöz, aki tíz percre lakik, de eléggé nagy hogy egy egyéves gyereket lássak el minden délután, és az egész házat kitakarítsam. Kicsi voltam fiúzni is. Itt nem a szexre gondolok, de volt egy fiú az osztályomban akit gyerekszerelemmel szerettem és ő viszonozta. Mikor elmeséltem anyukámmal, ő kijelentette hogy szakítanom kell vele, mert r.banc leszek mint a nővérem. Tényleg kicsi voltam, mert hagytam magam befolyásolni. 15 évesen kollégiumba mentem és elkezdtem zülleni. Nem feltűnően. Otthon bólogattam mindenre, időben hazaértem, stb. Rászoktam a cigire, esténként iszogattam a haverokkal, és még a füvet is kipróbáltam. Terhes lettem 17 évesen, tudom, óvatlan voltam,szégyellem is, fáj is ha rágondolok. Először anyám kijelentette, hogy bűnhődjek csak, tartsam meg a gyereket, utánna azt, hogy majd segít felnevelni. Szerencsére apám (alapvetően szobapapucs) akkor kiállt értem, hogy nem kéne jobban elcseszni az életemet. Emlékszem, anyámmal mentem be a kórházba aláírt minden papírt, mondta hogy haza kell mennie, este hatra értem jön. Egyedül ültem már a váróban, az utolsó pár forintomból felhívtam apámat, hogy hol vannak, mire ő azt mondta, hogy ő már ivott, hívja anyámat. Anyám felhívott, mondta hogy a húgomnak hőemelkedése van, menjek haza vonattal. Azóta eltelt 5 év. 19 évesen elköltöztem otthonról, mert nem bírtam az állandó szurkálást. Egy éve férjhez mentem, a férjem tud a züllésemről, de elfogad vele együtt. Négy hós a kislányunk.. Hétvégén hazamentünk, mire anyám megkérdezte van-e UH képünk babáról. Én elővettem (a tárcámban volt) és megmutattam. Mire ő kihozott egy UH képet és megmutatta. Rákérdeztem, hogy ez a húgom-e. Erre ő odavágta, hogy nem ez a te első gyereked! Voltak már egyéb szurkálódásai (elmentünk a kórház előtt, rámutatott a kéményre, és azt mondta hogy itt égették el a gyerekedet és durvábbak), de ez most nagyon talált. A férjem fél óra múlva autóba ültetett, és hazajöttünk. Látta hogy kiborultam. Kivett két nap szabit és gyakorlatilag mást sem csinált mint zsepit adott, teát főzött és etetni próbált, és rendezte a lányunkat.
Anyám rohadtul nem fogja fel, hogy elcseszte min a négyünk életét:
A bátyám most harminc egy 15éves kislánnyal éli újra a kamaszkorát, mert mindíg neki kellett a nagyfiúnak lenni.
A nővérem elvonókúrán fekszik, mert nem bírta a túlzott elvárásokat.
A húgom 10 évesen egy elkényeztetett kis hercegnő, akinek mindent szabad.
Vélemény? Hogy viseljem el. Menjek hozzájuk egyáltalán?
válasza:én nem mennék
éld a saját életed a férjeddel meg a babával,legyél velük boldog,felejtsd el őket ugy ahogy vannak
válasza:
válasza:Ne haragudj, hogy ezt írom, de Neked nincs Édesanyád.
Van egy nő aki megszült és ennyi, de ettől még nem Édesanya.
Felejtsd el, nem érdemel meg egyikőtöket se.
A család többi részét viszont ne hanyagold el.
Sok boldogságot!!
válasza:Ez ne is legyen kérdés, sőt, lelkiismereti kérdés még úgy se! Ne találkozz vele. Gondolj bele abba, ha majd később a lányodnak mond olyanokat, hogy lett volna egy testvéred, de az anyád mit tett vele, stb.
Ez most onnan jutott eszembe, hogy a lökött nagynéném úgy próbálta zabolázni húgom eleven kislányát, hogy "ha rossz leszel, veled is az lesz, mint anyáddal, amikor kicsi volt: meg fog halni az anyukád..."
Vihettük a gyereket jó ideig gyerekpszichológushoz...
Megrendítő történet és nagyon bátor vagy, hogy ilyen őszintén lemerted írni, pláne ide a "gyakori kérdésekre"! Minden elismerésem! Nehéz úgy tanácsot adni, hogy én ilyesmit, ehhez hasonlót sem éltem át soha ...., de az én véleményem (annak ellenére, hogy én nem szeretek haragot tartani), hogy elsősorban koncentrálj SAJÁT MAGADRA, a lelkedre, hogy meggyógyuljon, és a családodra. A múltat kitörölni nem lehet, a gyűlölködés sem segít senkin, de talán feledteti a fájó dolgokat, ha a jelen életedben próbálsz harmóniát, lelki békét teremteni! Ha sikerül (és miért nem sikerülne!) kiegyensúlyozott élni, az mindenért kárpótol. A múltat feszegetni nem érdemes, hidd el nem visz előrébb!
Hogy menj-e anyudékhoz vagy sem? Azt tedd ami belőled pozitív érzelmeket vált ki!
Köszönöm mindenkinek, főleg neked, kedves utolsó. Keresztanyukám felhívott és sokat beszéltünk (ő is megrendült anyukám ezen húzásán, mivel ő is anya, az unokatesóm 2 hónappal idősebb a lányomnál) elmondta, hogy anyukámnak mindíg is kisebbségi komplexusa volt, mivel a nagynénémet örökbefogadták, mikor anyukám 7 éves volt. A nagynéném most Angliában él, és az örökbefogadás miatt úgy érezte, hogy ő nem eléggé jó, hiszen akkor terjedt el az a nézet, hogy nyugaton a kerítés is kolbászból van.
Ráadásul sokáig próbálkoztak apukámmal a gyerekekkel, ezért is nagy a korkülömbség (apukám "srácai" gyengék), ezért féltékeny volt hogy engem elsőre telibedurrantottak.
Szerintem írok neki egy levelet, amiben elmondom milyen érzés amit velem tett.
Mégiscsak az anyám! Nem utálhatom őt, olyan amilyen. Másnak ilyen sem jut.
Ha nem bocsájtok meg neki, én is olyan befordult leszek, mint ő.
válasza:A helyedben megbocsátanék neki - magamban. Nem miatta, hanem miattad. Hogy ezt a teljesen jogos dühöt ne hurcold. Nem vagyok vallásos, de a keresztények tanítják, hogy "bocsáss meg az ellenségeidnek". Még nem hívőként is látom benne a pszichológiai logikát. Hogy pszichológiai vagy vallási oldalról közelíted meg, az már a nézeteidtől függ.
De én (kiemelem, hogy magánvélemény) egy ilyen anyával nem tartanám a kapcsolatot. Csak protokollból, minimálisan.
Ahogy felettem is írták, nem lepődnék meg, ha később a lányod fejét tömné hülyeségekkel. Most négy hónapos...
Képzeld el, hogy a neked mondott dolgokat mennyire tudná feldolgozni egy 3-4...10 éves gyerek. Ne hagyd neki, hogy a lányod lelkében is kárt tehessen.
Édesapáddal és a tesóiddal tartsd a kapcsolatot, de szerintem anyukádat hanyagold...
A megbocsájtás nagy erény és mindenképpen pozitívan hat a testi-lelki egészségünkre! Én sem bírnék úgy élni, hogy "kiiktatok" egy olyan személyt aki az édesanyád. Jó ötletnek tartom, hogy levelet akarsz írni, ha másra nem lesz jó, legalább kibeszéled magadból az összes fájdalmat.
Az is lehet, hogy majd valamikor rendeződik a viszonyod, ez lenne a legegészségesebb ...
Arra vigyázz levélíráskor, hogy nem tegyél szemrehányásokat (azt majd az élet megteszi helyetted,az élet hosszútávon igazságos), csak írd le, hogy bizonyos dolgok a múltból még ma is fájnak neked. Szerintem fölösleges megkérdezni, hogy mit miért tett annak idején anyukád, de ha eléggé higgadt tudsz maradni, és édesanyád is rendelkezik megfelelő EQ-val, akkor talán jobb lesz a viszonyotok.
válasza:ezen egy kicsit felháborodtam. Hogy lehet egy édesanya ilyen??? A saját gyermekével. Ahelyett hogy támogattot
volna. Én többet nem mennék hozzá. 19/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!