Anyukák, Apukák! Mit szólnátok hozzá, ha a 17 éves lányotok egy 28 éves férfivel kavarna?

Szia Én 18 évesen egy 35 éves pasival kavartam

Anyukám megpróbált jobb útra terelni. / később tiltott is/

Ennek következménye 2 év kapcsolattartás nélkül! Teljesen megszakadt a kapcsolat édesanyámmal ez idő alatt, még el is költöztem otthonról.

Míg nem egyszer rádöbbentem, nem hozzám való!

Tudtam nem az én korosztályom, és én sem vagyok neki az!

Szerettük egymást, de vége lett! Végiggondolva /gyermekvállalás, időskor,stb.../

igaza volt, és ma már újra anya és lány vagyunk! most 21 vagyok és 23 éves barátom van, neki pedig a nagy ő akival összeházasodott és 30 éves!!!

Magátol rájön idővel mi a jó neki!!!

Annak aki azt írta hogy mitől rosszabb egy 28 mint egy fiatal drogos?:

MIért kéne összehasonlítani??? Ennyi erővel oké, lehet hogy, kedves korabeli fiú. Ki mndta hogy ha a szóban forgó lányzó drogossal jönne össze helyette?

Sosem értettem a buta hasonlítgatásokat.....

Mondani mindent lehet. Főleg interneten keresztül. TE vagy a szülő, és felelős a 17 éves lányodért.

Egy 17 éves embernek eleve nem lehet annyi élettapasztalata, hogy reálisan meg tudjon ítélni másokat. A net meg különösen veszélyes dolog. Lehet, hogy ő megbízható, de ettől még nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy leírod.

Én nagyon ellenzem, ha felesleges korlátokat állítananak a gyereknek (én is így nőttem fel, tudom, milyen), de vannak esetek, amikor igen a szülő a főnök. Ez egy olyan eset.

De még ha igaz is, ahogy látjátok:

A férfi Spanyolországban él, és teljesen más életszakaszban van, mint a lányod. Neki már család kéne, a lányodnak meg főiskola, egyetem, haverok, buli, Fanta. Hajlandó ide költözni a lányodért? Nem hinném. A lányod fog kiköltözni, se érettségi, se diploma? Elszúrja az egész jövőjét? Vagy marad a távkapcsolat ismeretlenül, ami semmiről nem szól a pasinak, mint a szexről, a lányodnak meg az ábrándozásról, amiből nagyon csúnya felébredés lesz? Mert ugye nem hiszed, hogy lehet ismerni és szeretni valakit úgy, hogy neten tartják a kapcsolatot? Könnyű így a legjobb oldalát mutatni, de ez még nem jelenti azt, hogy valóban ilyen.

Én elhiszem, hogy vannak működőképes távkapcsolatok, amikor a felek már ismerik egymást, esetleg éltek együtt, és valamiért el kell válniuk. De belemenni egy netes távkapcsolatba... lesz a lányodnak egy "álbarátja", akivel tul.képpen soha nem lesz együtt, de mivel van barátja, majd nem ismerkedhet szabadon. Ha ez elég sokáig fog tartani, a végén már képtelen lesz a kapcsolatteremtésre, mert az is most kellene megtanulnia, ebben az életkorban. A kapcsolatokat is tanulni kell, kis együttjárásokon, kis csalódásokon keresztül.

Nem utolsósorban jegyzem meg: az egyetemen volt egy csoporttársnőm, ugyanilyen helyzet, olasz pasi, évente 2-szer találkoztak 2 hétre. Éveket ölt a kapcsolatba, rajongott, "szerelmes" volt, végül kiderült, hogy a pasinak folyamatosan volt valakije, akit aztán el is vett. A barátnőm 30-on túl még mindig szingli, és sosem szeretett senkit annyira, mint az elérhetetlen olasz playboyt.

16 éves voltam, amikor "összejöttem" egy 28 éves pasival. Mondhatni jártunk, de néhány csókon kívüls soha nem történt semmi. Apám véleménye nem különösebben érdekel (mivel sosem foglalkozott velem - alkoholista), anya pedig nem mondott rá semmit, mivel véleménye szerint már akkor jóval érettebben gondolkodtam a koromnál.

Amikor vége lett (én szakítottam), nem éreztem különösebben semmit. És rájöttem, hogy inkább csak szárnypróbálgatás volt részemről a dolog, hogy őt is megkaphatom-e. Ja, a szülőknek egyébként nem kellett bemutatani, mert ismerték.

17 múltam, amikor összejöttem a mostani párommal, ő 10 és fél évvel idősebb nálam, a családom imádja (anya, öcsém, apa, mamáék, nagynénémék, mindenki), 6 éve vagyunk együtt.

Voltak velem egy idős barátaim is, de ők olyan "éretlenek" voltak.