Anyukák, Apukák! Mit szólnátok hozzá, ha a 17 éves lányotok egy 28 éves férfivel kavarna?

A korkülönbség nem sok egyáltalán, nekem 15 évesen 25 éves barátom volt, egyáltalán nem éreztem vészesnek. Arról nem beszélve, hogy a legtöbb 20-as, 30-as pasi jóval fiatalabb szellemileg a koránál.

Számomra a 20 év körüli nő, 30 körüli férfi az ideális párosítás, ennyi + kell általában a pasik javára

Inkább a netes ismerkedés miatt aggódnék, messziről jött ember azt mond amit akar, én így biztosan nem ismerkednék, főleg nem külföldön élővel, valóban elég sok lányt csábítottak már ki (vannak nagyon profin szövegelő pasik) aztán k*rvát csináltak belőlük.

Tanácsod, segítséget adni mindig lehet, akár 30-40 éves embernek is, ez még nem tiltás, parancsolgatás, utóbbi kettőt nem javasolnám.

nehéz helyzet, nagyon nem örülnék neki, inkább egy korabeli fiúval szeretném tudni akivel épp elköveti az elkövetendő hibákat. de szólni nem szólnék, pláne azok után, hogy így a bizalmába vett és elmondta a dolgokat, nem titkolózik!

igaz nekem fiam van így nem annyira tudom elképzelni... :)

Egy 17 éves lányt igenis terelgetni kell, aki nem teszi az mindent ráhagy, az sem jó. Mert azt hiszi hogy jajde hiperjó hogy szabadásgot ad neki, közben meg esetleg nem tudja megvédeni az esetleges veszélyektől.

Egy dolog fontos: NEM AZÉRT FOGJA EGY GYEREK SZERETNI AZ ANYJÁT MERT AZ MINDENT MEGENGED NEKI!

Nyugodtan lehet terelgetni a gyereket és nem tiltani, de ésszerűen tanácsokat adni neki.

17 évesen fülig beleestem egy akkor 40 éves olasz fizikusba. Szülőket is az infarktus kerülgette, de nyeltek egyet, mondták, hogy hadd ismerjék meg. Kávéztak egyet, apám kérdezgette. Látta, hogy nem tűnik sorozatgyilkosnak, nem jó szívvel, de áldását adta ránk.

Néhány évig együtt voltunk, de azért szakítottam - ahogy valaki hasonlóan írta korábban - mert a korkülönbség miatt esélytelennek láttam a közös jövőt. Ennek már tíz éve, a mai napig jó barátom. Tavaly a férjemmel meglátogattuk, ők is összebarátkoztak, néhány napig nála nyaraltunk.

A mérleg nálam pozitív: rengeteg mindenben támogatott, neki köszönhetem az angol és olasz nyelvvizsgáimat és sok szép emléket.

A szakítás után természetesen kiborultam, de más, későbbi szakítások után is, így ezt sem írnám a kora számlájára.

Hát én erre azt mondom,hogy 17 évesen nekem 27 éves barátom volt. Egy évig voltunk együtt! A szüleim nagyon szerették, jó fiú volt, látták,hogy mennyit komolyodtam mellette. De tényleg, rengeteg jó ragadt rám abból a kapcsolatból, amit utána minden kapcsolatomban tudtam hasznosítani.

Jó, elég komoly lány voltam már én is 17 évesen. Megbízható, nem az a hebrencs, ami a mai tinik nagy százaléka. Szóval nyilván az elején nem örültek neki, de bíztak bennem és tudták, ha tiltanak, annál rosszabb lesz. Végül is kellemes csalódtak!