Volt már olyan, h tudtad, h az illető ki fog lépni az életedből, és utoljára látod? H éreztél akkor?

Igen, egy gyülekezetbe jártunk. Én addigra sok haláleset miatt többek között elvesztettem a hitemet. Nagyon szerelmes voltam belé, tudtam, hogy hamarosan megnősül. Azt is tudtam, hogy nem igazán szereti azt a lányt.

Egyszercsak tudtam, hogy én ebbe a templomba nem térek többé vissza. Volt nálam egy kulcs, átadtam neki, aztán elköszöntem. Nem mondtam neki semmit, de azt hiszem érezte, hogy búcsúzom, mert nagyon sokáig nagyon tűnődve nézett utánam.

Majdnem 10 évbe telt, mire kihevertem.

A másik egy kutya volt. 1 éves korában elvették tőlem, mert Anyámat idegesítette, hogy folyton ás a kertben. Rokonokhoz került messzire. Következő nyáron kölcsönadták nekem a kutyát, amíg Mamáéknál nyaraltam. A fél életét nélkülem élte le, de rögtön felismert a viszontlátásnál. Nyaralás végén elbúcsúztam Buksitól. Tudta a kutya, hogy most nem csak kis időre megyek el. Addig állt a hosszú országút végén, míg el nem nyelt minket a láthatár. Alig láttam őt a könnyeimtől, de tudom hogy ott állt végig.

Néhány nap múlva elütötte egy kamion. Nekem ezt csak 6 év után mondták meg.

Írtam akkor egy verset:

"Gyermek vagyok újra, felködlik a múlt,

S a múltból fonok Néked csillagkoszorút.

Régen volt, tudom, de emlékezem,

Nem tudtam akkor még hogy van Istenem.

De Ő nekünk adta azt a szép nyarat,

S a szép nyárral Téged visszakaptalak.

Elmúlt az a nyár, lehullt az a nap,

És én megint csak elhagytalak.

Emlékszem szemedre okos kiskutyám.

Meddig álltál ott? Meddig vártál rám?

Úgy rémlik, hat éve szüntelen ott állsz,

S azóta még mindig hűségesen vársz.

Ne várj, kedvesem, én nem mehetek,

Tudod, a felnőttek nem engedték meg.

Gyermek vagyok újra, itt van az a nyár,

Csillagok fölöttünk, körül a határ,

A nyugágyon fekszem a dunna alatt,

hallom a suttogó nyárfaágakat.

Buksikám aluszik a lábaimnál,

Aludj szép kiskutyám! Aludjál! Aludjál..."

(1997. ápr.3.)

33N