Mitcsináljak?

Szia!

Hát gondolom,hogy nem jó érzés!Valószínű,hogy én is ilyen lennék,de az biztos,hogy te nem szólhatsz bele!Én sem tudom,hogy mit csinálnék a helyedben!Beletörődni ebbe nem nagyon lehet!Épp most találkoztam ilyesmi helyzettel!És azokat az embereket sem tudom hova tenni!

Talán csak annyit tudom neked írni,hogy kitartás!

Pedig muszáj lesz. Neki is van élete, amibe nem szólhatsz bele.

Nem kell kedvelned, vagy jópofizni vele, ha nem szimpatikus, de azért ne "utáld ki". Ő csak jó benyomást akart szerintem rád tenni.

hát nem tehetsz semmit.

anyudnak joga van ahhoz, hogy társa legyen.

most persze jópofiznak, de lehet, hogy az idők folyamán tényleg észreveszel valamit, ami miatt talán tudtok beszélgetni.

Nem lehetsz önző. Elhiszem, hogy rossz érzés, hogy különmentek, de ha együttmaradnak, akkor se lett volna jobb - előbb-utóbb jöttek volna a veszekedések, netán rajtad vezették volna le. Hidd el, hosszútávon jobban jártál, hogy elváltak.

De nem várhatod el, hogy a szüleid egész életükben magányosak legyenek mostmár. Gondolj bele, te pár év múlva (felteszem tizenéves vagy) kirepülsz, egyetemre mész, lehet, hogy messzire, neked is jobb érzés lesz, hogy nem egyedül hagyod itt anyukádat.

Nem mondom, hogy szeresd apaként az új pasit, csak gondold át, anyukád is megérdemel egy kis boldogságot. Neked attól még az anyukád marad.