Házasság után "kötelező" minden egyes percet a másikkal tölteni?

Nem vagyunk házasok, de évek óta együtt élünk.

Igen, kell a külön töltött idő. Eszem ágában nincs például elrángatni vásárolni :D

Dehogy kötelező! :) Önálló lények vagyunk, mindenkinek megvan a saját élettere.

Mi azért töltünk együtt szinte minden lehetséges percet, mert élvezzük, mert úgy érezzük, egymás részei vagyunk és ez az életterünk már lassan teljesen összeforrt.

Ettől függetlenül ha valaki igényli az egyedüllétet egy kapcsolaton belül, nem szabad tőle megtagadni.

Szerintem mindkét félnek joga van a saját időhöz. Attól, hogy együtt akarják leélni az életüket, még nem lesznek hirtelen teljesen egyformák, akik ugyanarra vágynak és ugyanakkor ugyanazt akarják csinálni, amit a másik. Ami azt illeti, naiv elképzelésnek tartom, hogy minden percet a házastárssal kell tölteni, hiszen ez a biztos módja annak, hogy hosszú távon kiüresedjen egy kapcsolat. Bármennyire is szereti egymást két ember, nem pótolhatja a barátokat, családot egy személyben. Persze ha valaki előtte is egyedül állt az életben, akkor számára lehet hogy ideális ez a helyzet, de aki előtte normális társasági életet élt, és szerencsésen beilleszkedett néhány barát közé például, annak egyáltalán nem kellene felrúgnia az összes emberi kapcsolatát a férje/felesége miatt.

Nekem nagy szükségem van az egyedüllétre, hogy csak magamra tudjak figyelni, megoldást keresni a felmerülő kérdésekre, vagy egyéb praktikus okok miatt, például tanulni. Vannak olyan dolgok, amik megnyugtatnak, például sétálni a természetben, olvasni, vagy összeülni a barátnőimmel valamelyikük lakásán és levezetni a feszültséget, beszélgetni, meginni egy pohár bort.

Sok olyan kedves időtöltésem is van, amiben a párom nem annyira szívesen partner, például kiállítás, koncert, színház, sorolhatnám. Azért nem fogok ezekről egész életemre lemondani, mert ő nem élvezi:) Inkább olyan társasággal megyek, aki hasonlóan tudja értékelni mindezt.

A szerelemnek pozitívumot kell hoznia az életünkbe, nem pedig elvenni abból, ami boldoggá tesz. Egy kapcsolatban természetesen az ember lemond arról, hogy más nőkkel/férfiakkal flörtöljön, de miért kellene bármi mástól megfosztania magát? Nyilván, ha már gyerekek is vannak, akkor nehezebb alkalmat találni a kimozdulásra, de akkor is időt kell szakítani a saját lelki egészségünk érdekében.

Ha valakinek nagyon hasonló a párja, el tudom képzelni, hogy mindenhova együtt mennek, de akkor is menni kell, nem pedig a szobában üldögélni a TV előtt.

30 éves házasság után is szinte mindig együtt vagyunk,ha nem dolgozunk. De ez nem jelent minden perc együttlétet! Pl. Nem mindig vásárolunk együtt,nem mindig nézünk együtt TV-t,stb. Az is természetes,ha valamelyikünk egyedül akar lenni,akkor a szobájában van,vagy esetleg elmegy egyedül sétálni egyet.

Nem sziámi ikrek vagyunk,hanem házastársak.

Látod, kérdező, én ezért se vagyok házasságpárti a szónak abban az értelmében, ahogy sok avíttas felfogású ember gondolkodik róla.

Itt nem rád célzok, hanem azokra, akik ezt elültetik eleve az emberek fejében, ez lehet egy olyan közeg, ahol felnő az ember, vagy akár a saját családja is.

Meglátásom szerint pont azok vélekednek így a házasságról, akik a házasságot un. intézményként kezelik, nem az életük része, hanem a célja.

30 / nő.