Válogatós vagyok, ez baj? A családom nem tud erről.

Ne törődj te senkivel sem, nem kell beállni a sorba senki miatt sem, ne akarj soha megfelelni másoknak.

A párommnak én vagyok az első komoly barátnője, 24 éves korában ismerkedtünk meg.Semmiről nem maradt el úgy érzi a mai napig is.

30 / nő.

Ha az eddigi felhozatal nem felelt meg eddig, akkor te keress másokat, akiknek szintén van ismerkedési szándékuk, ne téged válassznak, hanem fordítva.

Persze, a szeretet a legfontosabb, de azt férfi és nő között a szerelemnek kell megelőznie, anélkül nem megy a dolog, hidd el

Szia!

Azért jöttem most fel hogy feltegyek egy hasonló kérdést, erre megtaláltam ezt:O

Én is így vagyok, csak 16évesen még sosem volt barátom,nagyon sok srácot elhajtottam, msnen is igazából is. Mostanában csak msnezek, de ha valamelyik srác felhozza a talit én menekülök msnről, nem tudom mit csináljak.Most is van egy srác jól néz ki, nagyon jófej, okos, értelmes, most magamnak azzal érvelek hogy úgyis alacsony hozzám.Mindenkiben találok valamit ami nem tetszik,pedig tudom hogy ezek nem igazi indokok(azt is tudom hogy én sem vagyok tökéletes, sőt..). Eddig egy srác érdekelt, pedig neki nagyon sok rossz tulajdonsága volt, de abból semmi nem lett..:S

Nem tudom mit csináljak, várjak még? Vagy kezdjek el járni valakivel csak úgy? (mostmár attól is félek, hogy más 16éves már tapasztaltabb, és a srác nehogy hülyének nézzen) Igazából jól érzem így magam, csak néha hiányzik "valaki",de nem az hogy szerelmes legyek.

Hát, bocsi hogy ezt így leírtam:/. Remélem valaki tud hasznos választ adni neked is.

Válogatós vagyok, ez baj?

Nézzél szét a való világban: a férfiak többségének csak cseléd kell. Ha neked jó, hogy csicska vagy 20-30 évig, akkor ne válogass.

A válogatósságon nem lehet változtatni: ha egyszer neked nem jöttek be azok, akikkel eddig összesodort az élet, akkor nem jöttek be, ez nem elhatározás kérdése. Becsaphatod magad, de az meg mire jó? Rengeteg energia kell hozzá, és mégis folyton elégedetlen leszel az eredménnyel.

Én is úgy vagyok, hogy én inkább egyedül szeretek lenni, mint olyannal, akivel nem érzem magam igazán egy hullámhosszon. És sajnos nagyon kevés emberrel érzem magam egy hullámhosszon... és az a kevés is rendszerint foglalt, vagy más okból tabu.

Ennyi idősen, mint te, addig noszogattak az ismerőseim, hogy belementem egy "nosza adjunk esélyt" műsorba. Nagy kár volt. Én kínlódtam végig, ő meg pofára esett szegény.

Akivel meg együtt akartam lenni, arról tudtam azonnal, hogy együtt akarok, mindenféle hókuszpókusz és bemagyarázás nélkül. Érdekes, a korábbi okoskodkók utána mind csodálkoztak, hogy honnan tudtam olyan gyorsan, hogy ennyire össze fogunk passzolni? (Évekig voltunk együtt.)

Fene tudja. De ez egy olyan kérdés, amiben érdemes hallgatni az irracionális gondolatokra, egyszerűen azért, mert pont ezeknek az irracionális gondolatoknak a folytatásai fogják meghatározni, hogy hogy érzed magad mellette, arról nem is beszélve, hogy nagyon gyakran van annak racionális oka is, hogy pont az tetszik, aki tetszik...

Arról meg nem is beszélve, hogy alkudj csak meg, aztán milyen jó lesz esetleg majd 20 (vagy akár 5) év múlva ezt a kérdést kiírnod, csak mert hallgattál az okosokra:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Ne hallgass senkire. Hogy neked mi jön be, és mi az, ami többet ér, mint az egyedüllét, azt csak te tudod egyedül.

Én csak röhögök, amikor az ilyen beképzelt agresszív lúzer kismalac pasik hőzöngenek, hogy "a sok szingli p*csa akiért most mindenki oda van és válogat majd örülne még 35 évesen, de akkor már késő". Tudod, azok, akiknek minden nő hülye k@rva, aki nem akar velük lefeküdni, és mivel a többség nem akar, hát... Nem, az ilyen arcok nélkül most is jobb, mint velük együtt lenne, valószínűleg 35 évesen sem lesz ez másként.