Miért ilyenek a szüleim? Hogy tudnám ezt megbeszélni velük?
17 éves lány vagyok ,van egy 14 éves húgom aki a problémám forrása.
Az egész már jó 2 hónapja kezdődött, még pedig úgy,hogy húgomnak sokkal többet engednek a szüleim mint nekem, akkor vagy most.
De csak ilyen "apróságokban" neki nem szólnak ha nem úgy csinál valamit ahogy azt megbeszélték, nekem viszont egyből.Ezt nem is tettem szóvá nagyon sokáig ,de egy rosszul sikerült nap után olyan dühös voltam mindenre és mindenkire,hogy szóvá tettem.
Anyum úgy tett mintha olyan kis apróság lenne a probléma mint ,hogy leesett a ceruza a földre, nem érdekelte amit mondok.
Apum pedig dühös lett,hogy mit fújom fel a dolgokat meg stb...
Ezért megint tűrtem egészen mostanáig, pontosan akkor telt be a pohár mikor szilveszterkor mindkettőnket elengedtek a szüleink legkésőbb éjjel 2-ig.
Én már 12 óra után pár perccel itthon voltam, persze apum tett néhány megjegyzést ami nagyon rosszul esett.Kicsit ivott szilveszter alkalmából és alkoholos befolyásoltság alatt mindig kötekedik.
De mindegy nem is ez a lényeg hanem ami utána jön.
A húgom nem jött haza,nem telefonált ,de a szüleimet nem érdekelte, éjjel 2-kor lefeküdtek aludni,aztán húgom meg reggel 6-7 óra tájában végre hazaért ,de olyan részegen,hogy az nem igaz.
Az egész lépcsőházat meg a liftet telehányták a barátnőjével akivel hazafelé jött.
Aztán még a wc-t is.
Majd lefeküdt aludni és csak este 5kor kelt fel apum elkezdte piszkálni , beszólogatott neki,de jött anyu és megvédte.
Ennyi lett a dolgok következménye, hogy apu beszólt neki anyu meg megvédte.
Pedig jól tudták,hogy mit műveltek, még a szomszédok is meséltek, de egyszerűen nem érdekelte a szüleimet.
És ez az ami engem nagyon zavar, hogy engem már azért leszid"tak" mert 12-kor értem haza és csak keveset ittam, nem is látszott rajtam.
Attól félek,hogy megint én leszek leszidva ,hogy szítom a vitát, és megint csak le leszek sz*rva...
Érdekelne erről a véleményetek és ,hogy szerintetek mit kéne tennem??
(Az 1 év múlva költözhetsz című szövegekből köszönöm,de nem kérek!)
válasza:"Az 1 év múlva költözhetsz című szövegekből köszönöm,de nem kérek!"
Akkor költözz most:-)
Am komolyan nem tudom erre mit lehet válaszolni ha ezt nem. Ha tűröd már évek óta akkor ez az egy év már semmi. Én tudom, én is alig várom h elmenjek és csak azért nyelek mert tudom már nem sok van hátra a szabadulásig.
Ha szóvá teszed lecsesznek. esetleg próbálkozz még, hátha. Mond meg h szeretnél velük (a szüleiddel) komolyan beszélni valamiről. Ezt lehetőleg úgy hogy a hugod házon kívül legyen és ne is hallja. Üljetek le és mond el h téged ez mennyire bánt stb Ha erre is csak lecseszést kapsz akkor nem tudsz mit tenni.
válasza: válasza:Azért az kemény hogy ilíen szinten szabadjára van engedve a húgod, hogy olyan részegre issza magát hogy széthányja a környéket, lejáratja a családot a szomszédok előtt, stb, és a szüleid nem is foglalkoznak vele. Nem lehet hogy már "lemondtak" róla? mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy egyszerűen már belefáradtak hogy foglalkozzanak vele, benned viszont látják hogy még lehet belőled valaki, ezért figyelnek ennyire oda rád (talán picit tulságosan is). Emiatt én nem szomorkodnék. Kicsit úgy tűnik, irigykedsz a testvéredre, csak azt nem értem mi irigyelni való van rajta... Ha így folytatja, ki tudja hova fog jutni, semmi se lesz belőle...És láthatóan nem lesz aki megállítsa a lejtőn, mert szüleid egyértelműen tesznek rá. Inkább sajnálatra méltó...
És mondom ezt úgy hogy gyereknevelésben elég "liberális" felfogású vagyok, de ez már túl megy minden határon, pláne ennyi idősen.
válasza:Előszöris gondold végig, hogy mit szeretnél. Annyi nem elég, hogy "megbeszélni a szüleiddel". Mit szeretnél elérni? Függetlenül attól, hogy ehhez a szülőkkel való megbeszélés módszerét vagy valami mást használsz.
Téged neveljenek kissé szabadabban?
A húgoddal legyenek szigorúbbak?
Egyszerűen csak változzan valami, mert ez így nem jó, ahogy van?
...?
Mi a motivációd?
Az igazságérzeted tiltakozik? Irigykedsz? Félted a húgod? Félted a családod?
Az érthető, hogy van probléma, és neked korlátozottak az eszközeid. Azt nem látom át, hogy a probléma mennyire súlyos, de sejtem, hogy tényleg komoly. Alapvetően két dologra törekedhetsz. Az optimista verzió szerint megpróbálhatsz úrrá lenni a problémán. Ezzel tudnál segíteni magadon, talán még a húgodon, a szüleiden, a családi légörön is. Ha ez nem megy, akkor marad a B megoldás: te menekülj minél messzebb, hogy legalább magad fel tudd építeni.
A helyzet fordított nálatok a normálishoz képest. Ha a gyereknek és a szülőnek megbeszélnivalója van, tipikusan nem a szülők szoktak elzárkózni a valódi megbeszélés elől. Ha úgy döntesz, megpróbálsz úrrá lenni a helyzeten, akkor sok szempontból te leszel a felnőtt, de közben ők tartanak el, stb. Nem igazán nyerő helyzet.
Talán legjobban teszed, ha első célként kitűzöd a normális beszélőviszony kialakítását a szüleiddel, hogy képesek legyetek közösen megoldani a problémákat. Ne a kérdésben említett prolémával kezd, mert akkor ellenállásba ütközöl, de próbáld megtudni, mi nyomasztja őket. Miért menekülnek a felelősség felvállalása elől. Van valami egyéb gond a családban? Anyagi, egészségügyi, kapcsolati stb?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!