Miért érzem alapvetően egy kis nyomorult senkinek magam?

Utolsónak: Füveskönyv, Te...

Mindenki értékes ember, ha akar küzdeni, dolgozni, beilleszkedik a társadalomba. Keresed a helyed és ez nehéz folyamat. A mai társadalom sokat ad a külsőségekre, hidd el, sokaknak csak jó a "marketingjük", el tudják adni magukat.

befüvezettkönyv LOL, de jót nevettem, milyen a te gondolatvilágod, te??

a Füveskönyv az a füzetke,a mibe öreganyánk annó, vagy inkább a szépmama minden fontosat feljegyzett, a mindennapi élethez. Pl. Kamilla gyomorfájásra, este egyél almát, a kérkedőkkel ne törődj!

Talán nektek túl alacsonyra van szerelve a tükör a fürdőben, és minden reggel meg kell kicsit hajolnotok , úgy indul a nap. Vagy valami hasonló.

Hülén hangzik, de vannak ilyenek. Gondolj utána!

Mondjuk kezdheted azzal a "kezelést", hogy elfelejted azt a hülyeséget, amit ez az idióta társadalom sulykol beléd, azaz hogy vannak sikeres emberek és lúzerek.

Aki nálad sikeresebbnek tűnik, annak is biztos, hogy vannak nehézségei, problémái, csak talán te nem tudsz róla. Nem ismerlek, nem tudom, hogy ki vagy, mivel foglalkozol, még olyan alap dolgokat sem, hogy mennyi idős vagy és a nemedet sem.

De abban biztos vagyok, hogy nagyon, nagyon sokan vannak a világon, akik szívesen lennének a helyedben, milliószor többen, mint azok, akiknek te szeretnél a nyomába lépni.

Már az is egy nagyon pozitív dolog, hogy nem vagy elszállva magadtól. Ha kevésnek érzed, amit idáig elértél, akkor kapcsolj rá, de ne keseregj, én szurkolok neked!

Az önbecsülésünk a családban alakul ki apró korunktól kezdve. Ki milyen "helyet" foglal el a családjában gyerekként, az lesz a tudatában később felnőúttként is. Pl: volt egy osztálytársam, nagyon szerényen élt a család, de a leánykát mindig királynőnek nézték, öltöztették, szolgálták, stb. Az is lett belőle, királynő. Csak néztük, mire olyan büszke, azt hittük, valami nagy gazdag családból jött. Egyszer elmentem hozzájuk, nagyon meglepődtem a kezdetleges körülményeken.

Más valaki pedig jobb körülmények között esetleg, de a szülők által semmibe véve nő fel, és ezért semminek érzi magát örökre.

Ki lehet törni ebből. Vizsgáld meg magad körül a helyzetet, emlékeidből kotorj elő ide vonatkozó jeleneteket, és figyeld meg, hogy rád is igaz-e mindez. Ha igen, akkor kezd el magadat átértékelni.

A szüleidet ne bántsd. Ők azt tették, amire képesek voltak, amire ők is szokásokat hoztak otthonról. Nehogy azt hidd, hogy a "királynő nevelés" mindég pozitív eredményt hoz. Van aki olyan beképzelt lesz ettől, hogy egy szál barátja se akad, utálja mindenki. Ha túl szerényre sikerültél, az a másik véglet. Vedd kézbe az életedet, és legyél a magad nevelője. Neked is lesz gyereked. Könnyen úgy lehet, hogy a hozott rosz mintát adod tovább. Inkább legyél tudatos. Neveld meg magad, és ha lesz gyereked, már tudni fogd, mit, hogyan. Itt is keresgélj,a "hibakeresés gyerekneveléshez" c. lapon, vagy a "gyerekrontó szülők" címen. [link]

Nekem is vannak neha ilyen erzeseim...irtak itt tobben, hogyha tobb az onbizalmad, elmulik az erzes. Nem tudom...nekem amint van egeszseges onbizalmam, mosolygok masokra, valaki letori a jo kedvemet, onbizalmam. Akkor meg meg nagyobb csalodas er, hogy tenyleg nem vagyok senki, csak sokat gondolok talan magamrol.

En is hiaba tanultam ki tobb szakmat, hiaba vannak diplomaim, nem tudok dolgozni tobb okbol is (baba, koltozesek, betegsegek, baleset) es ez nagyon lehuzza az ember onbizalmat. De ha talalsz pl. egy hobbit, amiben jo vagy, akkor none az onbizalmad. Azt ne felejtsd el, hogy mindenkinel van kepzettebb, szebb, okosabb stb. Ettol te meg nem vagy rossz! Mindannyian emberek vagyunk kulonbozo kepessegekkel, csak ki kell bontakoztatni, ami benned van.