Milyen lehet felnőni örökbefogadott gyermekként?

Hát nekem az egyik gimis osztálytársam szülei voltak nevelő szülők. A lány borzalmas dolgokat mesélt: volt olyan kislány kb 5 éves aki tetvesen került hozzájuk, legalább 1 hónapja nem fürdött, éhezett, mert az igazi szülei alkoholisták voltak. Mire közbelépett a hatóság a kislány teljesen alultáplált volt, csaodaszámba ment hogy él... volt olyan pici, aki álmában bepisilt, verekedett, harapott. Valószínű nem a semmiért:( Volt olyan kisfiú aki végignézte, hogy az anyját az apja majdnem halálra verte és megkéselte:( Hallani is iszonyatos volt, nemhogy átélni:( Osztálytársam szerint a legrosszabb az volt, hogy mivel ők 3an voltak vér szerinti gyerekek és emellé kaptak nevelt gyerekeket, a hatóság sokszor csak pár hétre helyezte el a gyerekeket náluk,mivel ők sokan voltak, de nem volt más család aki befogadta volna őket, ezért mire egy pici kezdte magukhoz közelebb engedni őket más családhoz kerültek, akik bár kedvesek mégis egy új idegen környzet, sok esetben pedig a szülők jelentek meg...sajnos nem azért mert a gyerek miatt megváltoztak, hanem mert kellett a pénz, amit a gyerek után kaptak:(

Ugyanez a nevelő család (osztálytársam családja) kiskorában kapott egy pici babát akit később örökbe fogadtak, szerették a kislányt, de mindig kevesebbnek érezte magát mint a vér szerinti gyerek, pedig soha nem éreztették vele...kamaszkorában nagyon sok rosszat csinált, azóta nem tudom mi lett vele.

És végül rólam egy pár szót, bár engem nem fogadtak örökbe, de édesanyám 4 éves koromban meghalt. Azután apukám megnősült, lett egy csodálatos új anyukám, bár én nem vagyok a vére mégis mindig nagyon nagyon szeretett, és én is őt. Örülök, hogy ilyen nyugodt és békés életem van és ezt csak nekik köszönhetem:)

22/L

Igen, ismerek.

Én is örökbefogadott gyerek voltam. Imádtam anyut, sosem éreztette velem, h nem ő szült, nekem inkább a gyerekközösségel gyűlt meg a bajom, volt csúfolás, verekedés, iskolát is váltottam.

A kamaszkorom viharos volt, de lehet, h akkor is az lett volna, ha a szülőanyám nevel:)

Nekem nagyon szép életem volt anyuval, örökké hálás leszek neki, és azt is gondolom, h az egész sorsszerű volt, anyu álmában már sokszor látott engem, és egyből rám ismert, mikor megmutattak neki:)

Egyébként az anyukájára hasonlítottam, mindig mondták idegenek, h tiszta mamája:)

Több mint 40 éves voltam, mikor megtudtam, hogy örökbefogadott gyerek vagyok. Sajnos, akkor már nem éltek a szüleim. Csak annyiban volt más az életem az osztálytársaim életénél, hogy többet törődtek velem, jobban szerettek, soha nem bántottak, (pedig az én gyerekkoromban még divat volt a veréssel nevelés). Rengeteg különórára jártam, úszni, tornára, zongorázni, stb. Természetes volt, hogy taníttattak, hogy egyetemre járhattam.

Soha még csak meg sem fordult a fejemben, hogy nem a vérszerinti szüleim. Mivel senki nem tudta a környezetünkben, így nem volt rá lehetőség, hogy csúfoljanak, pedig akkor az ilyen gyerekeknek kegyetlen sorsuk volt, legkedvesebb "jelző" a zabigyerek volt számukra.

A vér nem válik vízzé: Biztos, hogy sokat számít az öröklődés, de épp az én példám mutatja, hogy a nevelés még többet. Aki megszült, egy lumpen, rosszéletű nőszemély volt, tóle jót nem örökölhettem. A vérszerinti apámról sajnos nem tudtam kideríteni semmit, még a neve sincs meg sehol, valószínűleg alkalmi kapcsolat lehetett.

A kérdésre: az örökbefogadó szülők (nekem édesanyámék voltak és maradnak, míg élek) nagyon tudják szeretni a gyermekülket, (bár a mai szülők szeretnék annyira, sajnos, sok vérszerinti szülő képtelen a saját gyerekét nevelni, lásd az itt feltett kérdések: pl. utálom az anyámat, hülye az apám, stb. Én csak azt tudom mondani, nagyon-nagyon szerettem őket, s mai eszemmel már azt is tudom, hogy amit ők értem tettek, nem természetes, mint ahogy akkor hittem. S ha nem engedtek meg valamit, soha nem jutott volna eszembe, hogy haragudjak rájuk, hogy nem szeretem őket, stb. A mi kapcsolatunk a feltétel nélküli szereteten és tiszteleten alapult. Mai eszemmel: ha ŐK nem lettek volna nekem, valószínűleg egy szegény, esetleg hajléktalan lumpen lennék. Nem utolsó sorban nem lenne egy ilyen jó férjem, családom, gyermekeim, unokáim, munkám, mint amilyen ÉDES szüleimnek köszönhetően van. Talán a gyermekeimet sem tudtam volna ilyenekké nevelni, hiszen nem lett volna előttem jó példa.

Több ilyen családot is ismerek:

Az unokatetvéremék két kisfiút fogadtak örökbe még egész pici baba korukban. Nem mondták meg a gyerekeknek, és a szűk rokoni körön kívül sem tudta senki (elköltöztek az örökbe fogadások után máshova). Az egyik kisfiú tiszta "apja" volt kinézetre. Sajnos az egyikuk kamasz korában eléggé rossz társaságba keveredett, zűrös ügyei voltak/vannak. Amikor felnőttek lettek, akkor tudta meg véletlenül az egyikük, hogy örökbe fogadott gyerekek. Más neki is van gyereke, a nagyszülők az unokát is imádják (jól el is kényeztetik)

A falunkban 2 örökbefogadott gyereket ismerek személyesen. Mindkettőről tudta mindenki a faluban (és a gyerekek is), hogy örökbe fogadottak. Két különböző családról van szó. Mindkettőben nagyon szerették/szeretik egymást a szülők és a gyerek.

És ismerek nevelőszülőnél felnőtt lányt is, 4 éves volt amikor a nevelőszüleihez került, nem fogadták örökbe. A szülőknek már volt két, akkor már felnőtt gyereke. Ezt a kislányt jobban szerették/szeretik, mint a saját gyerekeiket, és a lány is őket jobban, mint a saját gyerekeik. A szülőanyját nem kereste meg, mert nem akar vele találkozni.

Van a faluban egy másik család, akik nevelőszülők, de ők nem szeretetből hozzák ki a gyerekeket, hanem a pénz miatt. Nem bánnak velük rosszul, "csak" nem szeretik igazán őket.

Ja, a nevelt kislány és az örökbefogadott egyik gyerek nagyjából egyidősek. A nevelt kislányt mindig csúfolták az iskolában, hogy más a neve, mint a szüleinek, meg egyebekkel. Az örökbefogadottat nem csúfolták.

A másik örökbefogadott az egyik gyerekem osztálytársa volt, őt sem csúfolták emiatt.

Szerintem inkább a felnőttek (nem az örökbefogadók és nevelők, hanem a falusiak) hozzáállása miatt lehetett, hogy az örökbefogadottakat nem csúfolták, a neveltet igen.

Sok esetben nagyon jó, jó szülőket kap a gyerek. Viszont én úgy hallom, mikor nőnek tinédzserek, vagy már azon is túl, akarják tudni kik a vérbeli szülők. És az előső időkben is bennük van, csak nem biztos, hgy mondják. Általában nincs is ezzel gond, de van, hogy ez azért megnehezíti az életüket, hogy nem kellettek a saját szülőknek, még akkor is, ha a jelenlegi szüleik szuperek.

Csúfolódás gyermekekközött elég jól működik bármilyen szituációban, elég ha szemüveged van, vagy pocakod van, vagy vörös a hajad stb.