Hogy mondhatott ilyet az, aki engem megszült?

Szia! Hát nem semmi és sajnálom! Engem 15éves voltam amikor elhagyott az "édesanyám" de nevelő anyukám sosem volt.Sőt apummal neveltük fel két kiskorú testvéremet. Nos később én is felkerestem az igazi anyámat kár volt annyira nem érdekelte semmi hogy az már hihetetlen sőt közölte hogy már akkor megkellett volna folytania amikor megszülettem mivel én voltam az aki lebuktatta hogy megcsalta a fateromat! Azóta én is anyuka vagyok, és igazuk van az előttem szólóknak hogy az ilyen "anya" nem anya és boldogitson az a tudat hogy te sokkal jobb édesanya leszel :)

Sok sikert fel a fejjel :) Üdv :22/L

19 éves volt, tele tervekkel, vágyakkal, és akkor becsúszott egy gyerek. 19 évesen az ember lánya megijed, teszi, amit elvárnak tőle: szülje meg és menjen hozzá az apjához. Anyukád azonban 4 évig csak a haragot gyűjtötte magában - buta módon rád haragudott a legjobban, aki nem tehet semmiről, mégis ő úgy érzi a mai napig, hogy te vagy az oka az ő korán elrontott életének.

Fiatal volt még, éretlen és jellemileg gyenge. Hogy elmenekült, az még úgy-ahogy megbocsájtható. Azonban azóta eltelt 20 év, ami alatt feldolgozhatta volna, beláthatta volna, hogy hibázott - ám ő még mindig tagadja a történteket, szíve szerint meg nem történtté tenné.

Ez van. El kell fogadnod, hogy ne okozz magadnak még nagyobb fájdalmat.

A nevelőanyádnak pedig itt az idő, hogy végre kimutasd a hálád mindazért, amit érted tett, annak ellenére, hogy lehetett jópár vitátok.

Apukád meg lehet, hogy nem a legjobban tette, hogy egy rossz szava sem volt anyukádról, legalább annyit tudatosíthatott volna benned, hogy anyád örökre elhagyott.

Azon gondolkodtál már, hogy milyen érdekes, 20 éves vagy, gyereket vársz és vőlegényed van? Az élet felkínálja a lehetőséget, hogy jobban dönts és javítsd ki azt, amit a felmenőid elrontottak.

A lehető legjobb dolgot tett veled.

Lehet őt szidni, de megmentett magától és nem maradt veled, hogy tönkre tegyen. (mivel "baleset" voltál, úgyis utált volna egész életében, lehet most is, ezért rázott le, de ezzel tette a legjobb dolgot)

12.47-es

Az utolsó mondatod mennyire igaz! A mi családunkban is van egy átok, ami már minimum 5. generáció óta megoldatlan és én is megkaptam feladatul...

12:47-es vagyok

Igen, én sem gondoltam mostanáig, hogy igaz lehet az, hogy ismételjük szüleink, nagyszüleink, dédszüleink sorsát... de ugyanúgy váltogatom a munkaköreimet, ugyanúgy nincs saját otthonom és ugyanúgy várok még 33 évesen is a gyerekszüléssel, mint anyám...

A legdurvább, amit ebben a témában olvastam, hogy akinek az anyja átesett egy erőszakon, az nagyobb valószínűséggel esik erőszak áldozatául.

Kérdező, hogy vagy most?