Hogy mondhatott ilyet az, aki engem megszült?
Fél éves voltam, mikor a szülőanyám elhagyott minket. Akkor ő 19 volt.
Apának egy rossz szava nem volt róla, mindíg mesélt róla, ha kérdeztem. 4 voltam mikor új nőt hozott a házba. Ő lett az édesanyám.
Mikor tini voltam, sokszor vágtam a fejéhez, hogy "nem vagy az anyám!" pedig az volt. Ő vitt orvoshoz, ápolt, járt a szülői értekezleteimre.
Született két húgom, ikrek. Nagyon sírós babák voltak, mindíg arról álmodoztam, hogy eljön a gyönyörű, vörös hajú anyukám, és elvisz. Együtt utazunk stb.
Felnőttem, vőlegényem lett, és terhes lettem. Vágytam az én csodaszép anyukámra, akit csak fényképről ismertem.
Nagy nehezen megtaláltam, egy közeli faluban élt.
Írtam neki, találkozót kértem. Vitem a fénykép albumot, sbt.
Egy kávézóban találkoztunk.
Meglepő volt. Lenőtt, ősz haj, nikotinsárga, ráncos bőr. Alig ismertem fel.
Végigmért és megvetően nézte a pocakomat. Párbeszéd:
Én-Szia
Ő-Szia
Én-Úgy örülök hogy végre megismerhetlek!
Ő-Figyelj, a lényegre térek! Mi kell? Pénz?
Én-Nem, én csak...
Ő-Felcsináltak, nem. Mi más kéne?!
Én-Csak tudni akartam, ki vagy. Amúgy van vőlegényem.
Ő-Van két fiam, és férjem. Nem tudnak apádról és rólad. Te csak egy baleset vagy. Remélem tartod a szád!
Itt felálltam és elviharzottam.
Azóta szinte csak sírok.
Hogyan tehetném túl ezen?
20/l
Engem is eldobott az anyám még pici koromban. Sajnos, nem volt olyan "édes mostohám", mint Neked - bár lett volna!
Nagyon durva, amit leírtál. Tényleg ne törődj vele, attól, hogy ő szült meg, még nem nevezhető anyának... ANYA az, aki Téged szeretetben felnevelt, köszönd meg neki egyszer, ha úgy hozza ki a lépés. Fogd fel úgy, hogy nagyon szerencsés vagy, amiért egy szülőanya helyett adott egy IGAZI JÓ ANYÁT a sors!
Itt vegett is ert a gyermekkori almod, s felebredtel!
Ha belegondolsz, akkor vegul is szerencses gyermekkorod volt, mivel kaptal a sorstol egy szereto es gondoskodo "Edesanyat", Aki ugyan nem hordott a pocijaba, de 4 eves korodtol gondozott, nevelt, s apolt. Mindig melletted volt es turelmes volt Veled, s ez a szeretetenek a jele.
Az "alombeli" mamad megkapta a sorstol, hiszen ezt a sajat szemeddel is lathattad, de most mar elkell felejtened, s elj boldogan.
Ennek meg kellett történie sajnos és most már elindulhatsza gyógyulás útján.
Eddig jobb hijján te a képzeletben építettél fel egy szülőanyát aki köszönő viszonyban se volt a valósággal. Ezért nem becsülted nevelő anyádat se. Talán ha ez elöbb történik meg jobb lett volna, de lényeg hogy túl vagy rajta.
Tanulj belőle.
Félelmetes. Azt hittem, hogy ilyen csak a Maunikasó előre megírt forgatókönyveiben létezik.
Rettenesen nehéz lehet neked. Apukád és nevelőanyád előtt pedig le a kalappal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!