Elegem van, kezdem feladni, mit csináljak?

Torodj magaddal, csak magaddal!

A mamad mar nem gyermek, s ha nem akarja elmondani azt, hogy hova jar, akkor nem feltetlenul tartozik Rad pl.

Kezdjel el valami mozgas format, talalj hobbit magadnak es jarj el tarsasagba, ahol Veled egykoruakkal tudsz talalkozni.

Sajnalom, hogy a mamaddal ilyen a kapcsolatod, de mast nem tudsz tenni, mint Onmagaddal torodni. A mamad felnott ember es Te a gyermeke vagy, tehat nem szolhatsz bele az eletebe!

Hát 21 évesen kezd el lassan önálló, a szüleidtől arányleg független életet élni! Felnőtt ember vagy!

Anyukád nem tartozik neked beszámolóval, hogy ilyen szinten hasso rád az élete. Inkább járj el ismerkedni, szórakozni, veled egykorúak társaságába bárhová.

Szia!

Hat elegge szomoru a helyzet. Ha szeretnel beszelni tobbet irhatsz nekem privatba, es szivesen beszelek veled barmirol, mivel en egy nyitott ember vagyok es szeretek masokkal beszelni.

22-eves lany

A pszichológiában egy sokszor megfigyelt történet játszódik le veled éppen a leírásod szerint.

Ennek az alapja az, hogy a gyerekek szeretik a szüleiket. Ez így van, axióma, akkor is így van, ha mást mondanak, akkor is, ha nem tudják kimutatni, akkor is, ha ... folytathatnám. Tök mindegy. A lényeg az, hogy bárki bármit hihet, egy gyerek lelke képes akár megbetegíteni is a testét, ha úgy érzi, ez megoldást jelent a nagyobb rendszer, a családja számára. (Ebben az a remény van benne, hogy helyzet orvosolható az által, hogy majd mindkét szülő vele foglalkozik, és akkor a veszekedések, problémák elmúlnak. Ahogy el is múlnak sokszor. Átmenetileg.)

A gyereknek, bármennyire is szeretné, NEM feladata, hogy vigyázzon a szüleire, megoldja azok életét, feladatait stb. Sokan már ott elbuknak, hogy ezt ésszel elfogadják. Pedig ez még nem is elég. A lélekhez kell eljutni, különben az egész nem ér semmit. A lélek pedig lassan mozdul és néha nehéz "meggyőzni" bármiről is. (Itt nem a vallási értelemben vett lélekről beszélek, hanem a tudattalanról, ami egyesek szerint nagyjából egybe esik az előbbivel, mások szerint meg nem.)

Ezért ebben a helyzetben benne van, hogy magadra húztál egy problémát, ami nem lenne feltétlenül a Tied. Viszont így már nem teljes értékű megoldás, ha most elköltözöl. Átmenetileg és tünetileg biztosan hozna javulást, nem megoldást. Ha tényleg meg akarod oldani, akkor sok önismereti munka kell hozzá. Azt Te érzed, hogy mennyire súlyos a helyzet. Ezt kívülről megítélni dőreség lenne még megpróbálni is. Mennyire zavarja ez az életviteled? Ez most csak egy kisebb kiborulás vagy konkrét segítségre van szükséged? Ha az utóbbi, én a helyedben szakemberhez fordulnék. Ezt Magyarországon sokan ellenérzéssel fogadják és elutasítják. Engem ez nem befolyásol, ezért merek ilyen tanácsot leírni. Ha neked ellenérzésed van a pszichológiával szemben, akkor sem vagy elveszve, csak hosszabb, esetleg gyötrelmesebb lehet, mint amennyire mindenképpen lennie kell egy ilyen élethelyzetnek.

Természetesen ha van bizalmas barátod, vele is beszélhetsz erről, csak vedd figyelembe, hogy ő nem szakember, és nem is teljesen korrekt, ha nyakon öntöd őt egy ilyen problémával és cserébe nem adsz valamit. (A pszichológusnál nincs ilyen gond, ott pénzt adsz érte.) :)

További lehetőség, ha valamilyen felekezet tagja vagy és ott van lelkipásztor. Köztük nagyon jó, sokat látott, tapasztalt emberek vannak, akik nemegyszer maguk is szakemberek a pszichológiában. Én nem vagyok tagja felekezetnek, ilyen ismeretségeim sajnos nincsenek. Pszichológus ismerőseim vannak.