Írnátok saját tapasztalatokat amikor egy távkapcsolat működik?

Szia!

Mi kb 2-3 hónapja voltunk együtt párommal, amikor elment misszióba (katona) fél évre. Akkor én is ugyanígy paráztam mint te:) Az első egy hónap nagyon rossz, de utána bele lehet rázódni az új "rendszerbe". Kint vett párom laptopot, és msnen tudtunk beszélni minden nap, addig emailek, néha telefonon is tudtunk beszélni, kb hetente 1x, de volt webcam, meg minden, úgyhogy telóra annyira nem is volt szükség.

A fél év alatt egyszer jött haza 1 hétre, tehát ennyit találkoztunk.

Azóta már együtt élünk és a kezemet is megkérte:)

Mostmár utólag azt mondom, a következő ,missziót fél lábon is kibírom (a legtöbb katonafeleség már 3-4-5 misszión is túlvan, és remek a házasságuk, van aki még a babát is egyedül szülte, mert a férje kint volt)

Úgyhogy ne aggódj, menni fog!

Egyszer hallottam, hogy egy házasság kibírta, hogy a férj két évig külföldön dfolgozott... Na, ők lehetnek a kivétel.

Nem fog működni. Sajnálom.

Ismerősöm van így. Három évig csinálták. De előtte egy évig rendesen jártak. A második külön töltött évben (persze karácsonykor, húsvétkor meg nyáron találkoztak) összeházasodtak, ma van egy tündéri kisfiuk, aki már négy éves.

Szóval igen, lehet.

De készülj fel, hogy nagyon erős szerelem kell hozzá. Viszont emiatt néha úgy fogod érezni, hogy megbolondulsz, nem bírod ki. És nagyon kell bíznod a másikban.

Szia!

Lassan 2 éve távkapcsolatban vagyok és működik!:)

Nem azt mondom, hogy ez az idő teljesen felhőtlen volt, mert a másik hiánya, féltékenykedés vitákat okozhat, de még szerencsére semmi komoly gond nem volt nálunk(kop kop kop). Készülj fel, hogy nem lesz könnyű, de ha egy-két hetente tudtok találkozni, az talán kárpótol!

Amúgy tényleg csak úgy éri meg, ha egy-két éven belül össze tudtok költözni!

19:35-ös vagyok.

Azt elfelejtettem, hogy nagy erő kell hozzá, mert ha érzékeny vagy, lesznek nagyon nehéz pillanataid amikor inkább hagynád az egészet,de máskor meg teljesen boldog lennél. Legalább is a saját példámon látva.

Arra kell gondolnod, hogy attól még, hogy nincs veled, ő a tiéd és nemsokára találkoztok! :)

Üdv

milyen gyakran tudtok találkozni?

én hetente-kéthetente látom a barátomat. Egy barátnőm pedig kb havonta találkozik a barátjával. És működik :)

Akkor itt vagyok én:D

Vagyis a párom és én:)

2 éve voltunk együtt, amikor döntenünk kellett, hogy hova megyünk egyetemre. Az a szak ahova én készültem nem volt ott, ahová a párom ment, az ahová én , ott nem volt olyan szak ahová a párom készült.

Sokat beszélgettünk a dolgokról...hogy merre, meddig, és vajon mi lesz velünk ezentúl...aztán egyikünk se akarta, hogy a másik az álmát feladja, így úgy döntöttünk, hogy ezt a variációt választjuk vagyis, hogy 15o km-re megyünk egymástól.

Hidd el először kétségeim voltak. Nem a bizalommal volt a baj, nem a féltékenységgel, csak egyszerűen a tény, hogy új környezet, új barátok neki is, nekem is.

Aztán persze nehéz volt elengedni, mikor két évig minden nap mellettem volt...sokat sírtam az elején, mert kicsi buta voltam, de szépen lassan "megszoktam". Azért idézőjelbe, mert nem lehet igazából megszokni, azt hogy hiányzik...amikor lefekszem sokszor most is elcsuklik a hangom a telefonba. Tegnap jöttünk vissza, a nagy kéthetes szünetből, aztán megint elkapott az egyhangúság. De le lehet küzdeni:) Elfoglalod magad, nekem most jön a vizsgaidőszak, szóval van amit tegyek:D

Most pl. 5 hét múlva fogunk találkozni, de sokkal jobban bírom mint ez előtt.

Na de vissza kanyarodva...:) Sokan azt mondták, hogy nem fogjuk bírni és de szörnyű lesz. Hát elmondom Neked, egyáltalán nem volt olyan szörnyű, sőt a két év távkapcsolattal ami a hátunk mögött van csak erősebb és szilárdabb lett a kapcsolatunk.

Én azt mondom két érzelmileg érett felnőtt ember (vagy fiatal) tud távkapcsolatban úgy élni, ahogy azt illik.

Ha nincsenek kirohanások, hisztik, féltékenység lehet csinálni. Másképpen nem, mert akkor csak megkeseríted a Te életedet és az Övét is. Ezt nem szabad! Ha úgy érzitek nem működik nem kell erőltetni.

Aztán a másik, empátia és türelem a másikkal szemben. Pl. a telefonon vagy messengeren könnyebben odamondasz valamit, érdemes elszámolni 3-ig.

Mi minden két hétben találkozunk plusz szünetekben. Nagyon jól megvagyunk, mindenki mint minta párt emleget, de tényleg szeretjük is egymást, emellett tiszteljük.

Aztán még valami amire rájöttem, előttem mindig az a cél lebeg, amit egymásért teszünk. Én bármit megtennék érte, és tudom, hogy ez a pár év amit most így eltöltünk meghozza a gyümölcsét, olyan kicsit mintha ő értem én érte lennék itt.

Aztán a másik, hogy ha az Isten megsegít jövőben összeköltözhetünk és gondolkodhatunk a családalapításon.

Véleményem szerint amelyik kapcsolat nem tud megbírni egy távkapcsolatot azt lehet hagyni a fenébe. Ez egy igazi erőpróba, nekün k megerősítette a kapcsolatunkat.

És még valami: "A távkapcsolat olyan mint a szél. A kis tüzeket eloltja, a nagyot tovább táplálja."

2o-L