Mit tegyek, hogy ne kövessek el hibát? Szörnyű a kapcsolatom a szüleimmel.
Próbálom rövidre fogni.
Apám elég erősen iszik, már hosszú évek óta. Ilyenkor mintha más ember lenne, legtöbbször erőszakos. Régen napi szintek mentek a verések, bánom, hogy nem jelentettem fel. Már nagykorú vagyok, a gyámhatóság stb nem segít. Sokszor annyira megvert, hogy nem mehettem utcára hetekig. Több maradandó dolog maradt, és még most is el kell viselnem néha a veréseket, mert nincs lehetőségem elköltözni. Szerencsére már nem találkozunk annyit, és így csak hetente kell ezt átélnem, nem naponta (!) többször...
Anyám régen tiszta idegroncs volt, nyugtatókon élt. Most már ő is iszik. Egyre több sört iszik meg egy nap... hazajön munka után leül felbont egy dobozzal. Ezzel nem is lenne gond, de egyre többet iszik. És látom, hogy kicsit már részeg. Beszélek hozzá és nem figyel, ha szóba hozom ordít, hogy ő kereste meg az árát, megérdemli. Hallom a hangján, hogy már kicsit más. És semmi nem érdekli. Nem takarít, a főzést is csak összecsapja stb. Megőrülök már, hogy ennyire igénytelen! Ez megy 20 éve...
A jelenlegi legnagyobb problémám az, hogy már nem félek tőlük. Dühös vagyok! Legtöbbször annyira felidegesítenek, hogy meg akarom ölni őket. Csak hogy legyen már vége. Kérlek, ne ítélkezzetek, nem akarom megtenni, csak nagyon nehezen tudom magam kontrollálni! Emellett ilyen magától senkiben NEM alakul ki, ők tették ezt velem. Részben miattuk vagyok az, aki.
Persze szeretem őket, és sokszor meg is sajnálom, de ma is olyan dolgokat tettek, hogy most is inkább magamra zártam az ajtót, mert már nem bírom. Nyugtatóznom kell magam, és hasonlók. De már nem hatásos. Azt akarom, hogy visszakapják, amit velem tettek! Annyira dühös vagyok, de nincs olyan dolog amivel ezt visszaadhatnám! Ennyire durva dolog nem létezik. Azt akarom, hogy fájjon nekik. Csak annyira, hogy észbe kapjanak már, hogy nem tehetik ezt velem. Ugyanakkor szeretem őket, és tudom, hogy ez nem helyes. Nem is akarom megtenni. De sajnos megtudnám.
De nem fogom. Viszont így magamat ölöm meg szép lassan.
Szörnyen nehéz ezt elnyomni magamban.
Van még valaki ilyen helyzetben?
DE senki ne értsen félre, én nem vagyok őrült vagy hasonló. Csak végre egyszer őszintén leírtam ami bennem van. Mert ez így nem állapot.
Kérlek ne haragudj, ha nem ,,éreztem rá'' eléggé. Szóval arra utalsz, ilyen lelkiállapotban kifejezetten nehéz lenne kitörnöd, hszen tanuláshoz, munkához mégiscsak valami otthoni nyugalom kellene, és éppen az nincs meg.
Irtad, hogy önkormnyzatnál még nem voltál. Talán az önkormányzat szociális osztályán mégiscsak próbálkozhatnál. Ha nehéz szavakba foglalnod mindezt, ird le előre, úgy ahogy itt is. Ha szeretnél látni valami mintát, hogy miként kell mindezt leirni, nézz bele a NANE anyagaiba, vagy keress rá a "családon belüli erőszak" témakörére. Ezt nem kell szégyellni, szerintem sok sorstársad van, és azok többsége szintén igy érez. Ha olvasgatsz ebben a témában, akkor tömören össze fogod tudni foglalnia saját helyzetetdet is, az önkormányzatnál a szociális előadód valószinűleg meg fogja érteni, szerintem neki sok hasonló helyzetű emberrel dolga volt már. Valójában nagyon sok ember él igy. A szüleid csak azért akarnak különcnek, bolondnak beállitani Téged, hogy ezzel a saját sarukról eltereljék a figyelmet.
Szóval az önkormányzat szociális osztályán, remélem, hogy tudnak valami jó megoldást. De ha nem, talán valami átmeneti vagy rendkivüli segélyt akkor is tudnak adni, legalább fél évre. Még ha csak húsz-harmincezer forintot adnának Neked havonta (remélem azért, ennél jobban sikerül), akkor is ez már elég lenne egy nagyon olcsó albérletre, legalább arra, hogy egyetlen szobát bérelj, esetleg a tulajdonossal vagy bérlőtárssal megosztva. Még maradna is valamennyi Esetleg tényleg sikerül találni olcsó albérletet, talán tud segiteni néhány közvetitő iroda, hirdetés, netes hirdetések, netes közvetitők.
Talán van jobb megoldás is, remélem, az önkormányzatnál a szociális előadód tud jobbat is mondani.
Remélem, legalább ideiglenesen összejön valami megoldás. Ha legalább fél évre sikerül ilyesmi, és a nyugalmat jól ki tudod használni, akkor, ha kedved van, akár továbbtanulásra is jelentkezhetnél és az iskolád is talán tud már segiteni jobb megoldással, kollégiumi elhelyezés, vagy ha jól tanulsz, megélhetsz az ösztöndjból, vagy ott is kaphatsz szociális támogatást. Ha nincs még diplomád (de van érettségid), akkor jogod van arra, hogy öt évig kapjál mindenféle támogatást, amit az állam a felsőoktatásban a diákoknak ad. Ha még középiskolás vagy, akkor pontosan nem tudom, de valószinűleg akkor is kaphatsz segitséget.
Jön a tavasz, február, március, ugy tudom, most vannak a felsőoktatási jelentkezési határidők. Van valami ötleted? Nézz utána, szerzz egy felvételi tájékoztatót, hogy láthasd, mi mindenből válogathatsz. Nekem már van diplomám, ezért én már nem kaphatok támogatást, de Neked még nincsen, ezért Te még jogosult vagy mindenféle támogatásra, az iskola Utánad fejpénzt kap stb. Ha van kedved továbbtanulni, akkor most különösen figyelj oda, ne késd el a jelentkezési határidőt (február? március?), mert akkor esetleg újabb egy évet kéne várnod. Ha sikerül most, akkor már idén szeptembertől kollégista lehetsz. Ha találsz olyan szakot, amelynek a felvételijére fel tudnál készülni nyárig (a felvételi vizsgák nyáron vannak), és igazán érdekel is, akkor már szeptemberben kollégiumban lakhatsz, addig meg kérj rendkivüli/atmeneti segélyt az önkormányzattól, vagy más segitséget (majd a szociális előadód elmondja).
Az önkormányzattól már csak azért sem kell félni, hogy elutasitanának, mert nem is kell feltétlenül üres kézzel menned oda. Csatold a kérelmedhez az orvosi papirokat a maradandó bántalmazásról, amilyen csak van. Nem baj, ha annak idején valami másra hivatkoztál az orvos előtt, és az sem baj, ha nem tudod bizonyitani, hogy a sérülések a szüleidtől erednek. Végülis a szociális osztály nem biróság, nem rendőrség. Ahhoz, hogy félévre, egy évre megitéljenek havi húsz-harmincezerforintos átmemeneti sgélyt, ahhoz szerintem nem kell különösebben bonyolult bizonyitási eljárás. Bőven elegendőek lesznek azok az orvosi papirok, amik vannak. Meg aztán, gondolom, ha annak idején hetekig nem tudtál utcára kimenni a bántalmazástól, arról is van valami papir, hiszen az iskolából nyilván mulasztottál addig, annak meg talán van nyoma az ellenőrzőben, bizonyitványban (az iskolától talán most utólag is kikérhetsz valami okmányt erről).
Mindenesetre szerintem az önkormányzat szociélis osztályán bőven elég csak valami szemléltetés, ami valamelyest hihetővé teszi a bántalmazást, nem kellenek preciz bizonyitékok. A szociális előadód alapvetően hinni fog Neked, hiszen valószinűleg számos más hasonló esettel találkozott már. Ha többé-kevésbé életszerű és ellentmondásmentes az, amit elmondasz, és egy-két papir legalábbis hihetővé teszi, akkor szerintem megitélik a támogatást. Legalábbis szerintem próbáld meg, nem veszithetsz vele semmit.
Előző...
Ha van Nálatok családsegitő központ, ott is kérdezz rá ezekre a dolgokra. Meg az önkormnyzat szociális osztályán is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!