Mit tegyek, hogy a kapcsolatom a szüleimmel jobb legyen?

Szia! Nem könnyű a szülőknek sem egy 15 évessel . :o) De nincs semmi gond.

Szeretnél közelükben is lenni, valamit csinálni velük, de mit? Azt is szeretnéd, ha békén is hagynának, de mégsem állandóan. Szülők sem igazán tudják, mit kezdjenek egy 15 évessel, akinek állandóan zárva van a szobaajtaja.

Azonban soha nincs késő, és szülőket is, gyerekeket is ki lehet csalogatni a csigaházból.

Szerintem gondolkodj azon, hogy mikor kisebb voltál, miket szerettetek együtt csinálni? Kártyázni, filmet nézni? Aztán kérdezd meg lenne-e kedvük majd később játszani. (hagyj időt, hogy befejezzék, amit csinálnak)

Nem kell egész nap együtt lenni, programokat kitalálni. De egy -egy nap egy ilyen egy órás társas vagy bármi fel tudja dobni mindenki számára a napot, hidd el, és akkor sokkal jobb a légkör otthon, és mindenki visszavonulhat a saját világába, immár kicsit boldogabban, mert mégis ki tudtátok mutatni, hgoy fontos a másik.

Ha nem akarnak játszani, kérdezd meg nézheted-e velük a híreket, vagy akármit később. Ha nem is annyira érdekel, csak hogy kicsit együtt legyetek.

Anyukákhoz meg egy titok: lepjed meg, ajánld fel, hogy elmosogatsz helyette, vagy leviszed a szemetet, vagy valamit amit nem minden nap csinálsz, és anyukád teszi általában. Ilyenekkel könnyű jó pontot szerezni. :o) Vagy állj be mellé mosogatásnál segíteni törölgetni , aztán próbálj meg beszélgetni valamiről, ami mindkettőtöket érdekel, vagy tudod, hogy anyukádat pozitív gondolatokkal tölti el.

Esetleg kérd meg anyukádat, hogy tanítson meg valamit csinálni, amit szeretnél megtanulni (vasalni, vagy valami szuper kaját főzni)

Mutass feléjük érdeklődést! Kérdezted már őket gyerekkorukról, hova jártak suliba, hogyan jöttek ki tesóikkal, hogyan találkoztak, stb. ?

A barátod mégsem annyira családtag még számukra mint a Te számodra, érthető, ha nem vele szeretnék tölteni a karácsony estét. Ha mindenképpen szeretnéd látni, akkor esetleg kérdezd meg anyukádat, hogy reggel segítesz ezt meg azt csinálni, utána elugorhatsz egy órára találkozni a barátoddal, hogy odaadjad a karácsonyi ajándékát, vagy valami ilyesmi megoldás. De mondjad, hogy sietsz vissza, hogy velük lehess. És akkor láthatod karácsonykor is.

Nyugi, egyébként teljesen normális amit érzel. Mindkét fél egy kicsit be van gubózva a saját világában, mindkét félnek szülőknek - gyereknek is egy kicsit nyitni kell ilyenkor. Tedd meg az első lépést, lehet magától jön a többi és neked is jobb hangulatod lesz. :o)

Saját magadon is meg fogsz lepődni, megígérem. Mivel nincsenek ők sem hozzászokva, nekik is lehet nehezükre fog esni egy kicsit. De próbálkozz párszor nyugodtan, akkor is ha először visszautasítják. Pici pillanatok, pici figyelmességek nagyon sokat tudnak számítani egy kapcsolatban.

Számolj be róla, ha nem bánod, hogyan ment... :o) Szorítok.

Lehet, hogy butaságot írok, de karácsonyra, vagy valamilyen alkalomra vegyél társasjátékot, és játszatok, akkor együtt lennétek picit.

Valószínűleg azért van ez az elszeparálódás, mert nem tudtok egymással mit kezdeni.

A másik, hogy kérdezz rá néha a szüleidnél, hogy milyen volt a napjuk. Az esetek 90%ban semmi értelmeset nem fognak mondani, de azért a 10%ért lehet megéri. Meg akkor hátha ők is érdeklődőbbek lesznek.

ne felejtsd el, hogy ők azert szeretnek téged. meg nem tudom mennyi ideje vagy a barátoddal, vesd fel, hogy áthívod, és akkor esetleg ott is alhat. picit megismerik, talán meg is kedvelik, jobban biznak benned/bennetek.

(én 29 vagyok, leendő szülő, mégcsak a pocimban van a kölyök, de tuti nyugodtabb lennék, ha a másik szobában lennének el a fiam meg a barátnője, és most függetlenül attól, hogy mit csinálnak, nem "lógnak a hidegben", az meg ha nálunk is aludna a kis párja tök jó lenne)

szóval nemtudom..azert ne add fel, probalkozz, a szülők is emberek, ők is voltak fiatalok, szeretnek, biztos lehet hatni rájuk, csak az utat kell megtalálni!

sok szerencsét, és boldog ünnepeket!