23 éves vgyok és néha eszembe jut elkoltoznék itthonról, jo a kapcsolatom a szüleimmel csak kiprobálnám milyen külon lenni! Tanács?

Szia! Valószínűleg anyukád elvesztése után retteg, hogy még valakit elveszít, akit szeret. Elhiszem, hogy neked ez nem kellemes, de ne haragudj rá érte. Én 20 évesen költöztem el először itthonról egyetem miatt, anyukám szerint rengeteget önállósodtam, megnyugodott, hogy nem kell féltenie :)

Köthetnétek kompromisszumot, hogy a közelbe költözöl. Hidd el neked is jó lenne, én majd belepusztultam a honvágyba.

Jelenleg újra itthon lakom, de szerintem is jót tett, hogy egy kicsit magamra voltam utalva, én osztottam be a pénzt, stb. :)

Váá, 23 évesen meghalnék, ha a szüleimmel kellene laknom... én 14 évesen költöztem el és ahogy látom, nagyon jól tettem :) mert kénytelenek elfogadni, hogy időközben felnőttem.

Szerintem ha nagyon nem bírod, akkor lépj, de nagyon figyelj, hogy sokat találkozz apukáddal, valószínűleg fél, hogy egyedül marad. De ha nem muszáj, akkor inkább maradj mellette. És beszélj vele, hogy gondolja át, ahogy viselkedik, fogadja el a barátaidat, stb.

Szerintem teljesen normális dolog, ha valaki 23 évesen önálló életet akar élni. Egyidős vagyok veled, és ezt teszem már 4 éve. Én képtelen lennék a szüleimmel lakni, pedig nagyon jó a kapcsolatunk, sokat megyek hozzájuk vendégségbe, de akkor én már ott vendég vagyok. 2-3 hetente ott szoktam ebédelni hétvégén, meg anyuval sokat megyünk együtt ide-oda, apukámmal is rendszeresen, szóval tényleg nem azért költöztem el 19 évesen, hogy "szabaduljak", csak nem éreztem úgy, hogy nekem otthon kell élnem. És hát nagyon szeretek egyedül lakni :) Amikor külön költöztem, eleinte kb. minden nap házibuli volt, főleg azért, mert szoknom kellett, hogy nincs itt senki rajtam kívül, de aztán megszoktam, és nagyon meg is szerettem ezt az életformát. Jó, hogy akkor jön fel valaki, amikor nekem tetszik, addig marad, amíg akar, nem kell a fürdőszobán, konyhán osztozkodni, ha hajnali kettőkör megkívánom a bolti kakaót, akkor lemegyek a non-stop-ba és senki nem néz miatta hülyének, stb. Na és az sem utolsó dolog, hogy piszok jól megtanultam főzni :)

Szerintem ha meg tudod oldani, akkor vágj bele, előbb utóbb eljön úgyis ennek az ideje, és én úgy érzem, szerencsés vagyok, amiért nem rögtön otthonról "adtak férjhez", hanem van szerencsém kicsit tényleg a magam urának lenni.

Én azt is megértem, hogy apukád szeretné, ha minél tovább otthon lennél, mert attól fél, hogy ha elköltözöl, akkor szétesik a család, és már nem lesz közöttetek olyan kapcsolat, amilyen volt. De meg kell értenie, hogy már felnőtt vagy, és ez az élet rendje. Utána majd be is bizonyíthatod, hogy attól, hogy külön laksz, még ugyan úgy egy család vagytok. Látogasd meg gyakran, hívd meg ebédre magadhoz, hogy lássa, hogyan élsz. Meg esetleg próbálj nem túl messze költözni. Én már sokszor váltottam lakóhelyet (városon belül), és most pont sikerült egy olyan helyet kifogni, ami a szüleimtől kb 10 perc séta. Plusz én a vonalas telefont is csak a szüleim miatt köttettem be, így majdnem ingyen tudunk beszélgetni, és szoktunk is elég sokat. Sőt, néha már anyukám mondja, hogy elég lesz mára, nem tud tőlem semmit se csinálni :)

Ha apukád látja, hogy attól, hogy külön élsz, még ugyan úgy a gyereke vagy, és nem feledkezel meg róla, szerintem bele fog nyugodni.