Mi a jobb: fiatalon szülni/férjhez menni, és később elválni vagy "idősebb" korban szülni és együtt maradni?

Mindenképpen jobb fiatalon szülni méghozzá azért, mert ha tönkre is megy a kapcsolat, akkor is van még lehetőséged olyan párt találni, aki elfogad a gyerekeddel együtt is, s akivel közös gyereket is vállalhattok. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy nem lesz tartós a kapcsolat. Mi 21 éve vagyunk együtt a párommal, két gyermekünk van, akik már majdnem felnőttek. Egyelőre nem tervezünk válni és még mindig nagyon jól működik a házasságunk, imádjuk egymást.

Ha valaki közel a 40-hez szül, akkor sincs rá semmi garancia, hogy együtt marad a párjával. Sőt, tovább megyek: az ismerősödnek 1-2 éven belül szülnie kell, különben kifut az időből. Tehát egy viszonylag rövid kapcsolatba szül gyereket, nem is nagyon tudják kiismerni egymást. 40-hez közel már korántsem annyira simulékony az ember, sokkal több rigolyája van, nehezebben alkalmazkodik a másikhoz. Sokkal nagyobb esélye van, hogy kijönnek a gyerek születése után vagy még a terhesség alatt a konfliktusok. Az lehet, hogy 40 fölött kevesebb a válás, de ennek az oka részben az, hogy azt hiszik már nem kellenek majd senkinek, egyedül pedig képtelenek lennének élni, na meg nem akarják feladni a közösen szerzett dolgokat. Egy huszonéves könnyebben újrakezdi az életét, több lehetősége is van a munkába való visszatérésre a babázás után, meg adott esetben új férjet fogni is, ezért könnyebben kilép egy kapcsolatból.

Szóval az, hogy valaki nem válik el, egyáltalán nem jelenti azt, hogy jó a házassága és boldog. Ne általánosíts!

Szerintem az aranyközépút a megfelelő. Már gyerekkoromban tudtam, hogy először ki akarom élni magam és csak az után szülök, de azt is tudtam, hogy nem akarom, hogy az oviba menjek a gyerekemért és azt kérdezzék, hogy mért a nagyanyja jön a gyerekért. (na jó ez durva)

Már akkor eldöntöttem, hogy 25-30 éves kor között akarok szülni. Be is jött. 27 éves lettem majdnem, mire megszületett első kisbabám. Még 30 előtt, olyan 29 évesen szeretnék még egyet. 6 éve vagyunk együtt párommal. Szerintem az is szempont, hogy egymást is ki kell élni először.

Teljesen egyet értek az előttem szólókkal!

De szerintem nincs ideális kor és nem lehet előre eltervezni!

Ez kapcsolat és emberfüggő!

Én 17 éves voltam amikor a páromat megismertem(tudom most sokan elszörnyednek,pedig nincs rá okuk.)És nagyon büszke vagyok rá!Nem gondolta egyikünk se,hogy így együtt maradunk.Mindent közösen értünk el és ez nagyon jó! Most 25 évesek vagyunk,2 kisgyerekkel,és nagyon boldog házasságban!

"Szerintem a legjobb az lenne, ha a pasik szülnének!"

"Ex meg nEXt"

:DDD

Szerintem ez teljesen egyéni, mérlegelni kell. Pl. van, aki 40 évesen is rugalmasabb gondolkodású, mint néhány 20 éves. A betegségeket befolyásolja beállítottság, egészséges életmód is, és nem feltétlenül rosszabb egy 38, mint egy 20 évesnek szülni, és számtalan példa van a statisztikák ellenkezőjére is, legalábbis nekem a környezetemre egyáltalán nem igaz a statisztika.

(Az valószínűleg igaz, hogy X személy 40 évesen öregebb sejtekkel rendelkezik, mint 20 évesen, de a statisztikák szerintem torzítanak ebben. Egy vendégemnek 4 gyereke közül a 2 nagyobbnak van valami veleszületett betegsége, akiket 18 és 20 évesen szült, a 24 évesen szült és a 38 évesen "becsúszott" pedig teljesen egészséges. Egy másik ismerősöm 17 és 33 évesen szült gyerekei közül a nagyobb született betegen.)

Én viszonylag későn, 30 évesen találkoztam először a párommal. Addig valamiért olyan partnereim voltak, akiket rövid kapcsolat után már tudtam, hogy nem jól jönnénk ki hosszú távon, és közöttük hosszú kihagyások kapcsolat nélkül.

Így mire az első gyerekünk megszületett, sokat olvastam, tanfolyamok, iskolák is, főleg gyereknevelési könyveket is, tapasztaltabb lettem. (Sose voltam "bulizós" típus, bár néha meg-megfordultam ott is, viszont mindig emberekkel kapcs. munkám volt, ill. sokat utaztam a munkám miatt, így ismerkedési alkalom elvileg lett volna, mégse találkoztam azelőtt olyannal.) Szerintem viszont ha 20 évesen találkozunk, akkor is sokkal tájékozottabb voltam pár gyerekhez viszonyulási dologban, mint akik akkor kezdték, mások is "koraérettnek" tartottak. Ha annyit nem is tudtam volna, mint ma, akkor se hibáztam volna sokat, és több gyerekem lehetne 3-4 év korkülönbséggel (ennyit tartok ideálisnak)... Így utólag örülnék, ha 10 évvel ezelőtt tartok itt, viszont ha néhány embert elnézek a környezetemben, ők sokat változtak 10 év alatt, és egyikük pl. utalgatott rá, hogy sok mindent másképp csinálna. Összegezve: szerintem egyénfüggő, mindenki maga tudja, és sajnos leginkább utólag, hogy mi lett volna jobb...