Eza helyzet nagyon nem tesz nekem jót. Tapasztalatok?

Szerintem ezt tényleg csak szakítással lehet orvosolni:S

Én is éltem ilyen se vele - se nélküle kapcsolatban. Összesen 5 évig tartott, 3 1-2 hónapos szakítás volt benne, de aztán mégis mindig összejöttünk újra.. Hiba volt. Csak az időnket vesztegettük. Már az elején nyilvánvaló volt, hogy nem illünk össze, de mivel szerettük egymást, azt gondoltuk, megoldjuk a dolgot.. Nem így történt.

A kapcsolat vége felé gyakran éreztem azt, hogy legszívesebben máshol lennék, korlátozva vagyok abban, amit csinálni szeretnék (nem pasizásra gondolok), és hogy én teljesen más irányba szeretném terelni az életemet. A végére teljesen belefásultam a dologba, és már abszolút nem érdekelt, hogy együtt vagyunk-e, vagy külön. Míg korábban gyakran volt jellemző a drámázás, az elválás békésen zajlott: egyszer csak megelégeltem a dolgot, és hazamentem. (Időközben szétköltöztünk, és még nem költöztünk újra össze.) Közöltem a párommal, hogy idegileg nem bírom ezt a helyzetet, és pár napig nem szeretnék találkozni, mert most tele van a hócipőm.. Arra számítottam, hogy néhány nap múlva hiányozni fog, de nem így történt. Illetve eleinte nehezen találtam fel magam, de mikor belegondoltam, mi lenne, ha éppen együtt lennénk, egyből találtam helyette jobb elfoglaltságot..:)

Kb 1 hónapig tartott ez az átmeneti állapot, nehéz volt lezárni egy ilyen hosszú - és egyébként eseménydús - kapcsolatot. De azóta egyikünk sem érezte úgy, hogy újra kellene kezdeni.. lelkileg már nagyon eltávolodtunk egymástól, és az utolsó években szerintem inkább már csak a megszokás és ragaszkodás dominált közöttünk.

Merem állítani, most mindketten boldogabbak vagyunk. Előfordul, hogy két ember szereti egymást, de mégsem képes boldoggá tenni a másikat.. Ilyenkor tovább kell lépni, mert csak mindketten az éveiteket vesztegetitek. Sok sikert!