Rossz, hogy nincs testvéred?

Nem rossz. Mindig is magamnak való voltam, nyugi, béke, barátokkal kiéltem, kiélem magam.

Bár pár éve kiderült, hogy van kettő féltesóm, de alig találkozunk.

(lehet lepontozni)

21/L

Sose a gyerek döntse el, hogy legyen e kistesó vagy ne!

Neki ehhez (tényleg) semmi köze. Ha ti akartok még egy babát, akkor neki el kell fogadnia.

Amúgy én egyke vagyok, semmi extra. Néha elgondolkozom, hogy jó lenne egy tesó, de ennyi.

Én egyke vagyok. A legjobb barátaimnak mind van testvére. És hihetetlenül meg voltam lepődve, amikor a legjobb barátnőm, aki nem mond senkire egy rossz szót sem szidta a testvérét olyan szavakkal, amiket nem akarok elismételni. Akkor fordult meg először e fejemben, hogy szeretnék-e testvért. A válasz: nem. Másik oldalról, a szüleim mindent megadtak nekem, de nem vagyok benne biztos, hogyha lett volna egy testvérem, akkor is így lenne. Pedig mind kettő szülőmnek van testvére, akikkel jó viszonyban vannak, de nekem mégsem akartak testvért. Persze én ebbe nem szólhattam bele, de magamban mindig helyeseltem, amikor felhozták ezt a témát. Sokan azt mondják, hogy milyen jó, hogyha van a gyerekednek egy játszótársa, mindig számíthatnak egymásra. Nekem mindig volt játszótársam, és tudom, ha bármi történne a szüleimel vagy akár velem, a barátaim, rokonaim ott lesznek velem.

De nem akarlak befolyásolni, ez a te döntésed :)

én örülök hogy van tesóm mert nem lenne ki baszatni xDD

am neeem :D

tök jól elvagyunk :) néha veszekedünk de olyan jó együtt szivatni a pasikat , meg minden :P

Nekem van testvérem, kettő is, és nagyon jó, hogy vannak.

Nemrég beszélgettem unokatesómmal erről a témáról. Neki ugyanis nincs testvére, és minden nyáron legalább egy hetet a húgommal ott nyaraltunk náluk (öcsém nem, mert ő kicsi). Persze sokat veszekedtünk, és unokatesóm mindig mondta, hogy jajdejó, hogy neki nincs testvére, nem is akar.

Aztán most, hogy felnőttünk, mondta el, hogy borzasztóan irigy volt ránk, mert ő alapból csak otthon ült egyedül, csendben (idősek a szülei, azért nem lett testvére), mi meg amint megjelentünk, feje tetejére állítottuk az egész lakást, soha nem unatkozott, amíg ott voltunk, mindig kitaláltunk valamit.

Csak persze a világért nem ismerte volna el ezt, hanem inkább "savanyú a szőlő" alapon magyarázta, hogy neki mennyivel jobb egyedül ülni a szobájában.

Mivel nincs tesóm, ezért amit sosem ismertem az nem hiányzik, azaz, hogy legyen tesóm. :) Az, ahogy élünk örülök, hogy nincs. Elég szegények vagyunk, egy 3m x 2,5 m-es szobán kellene osztoznom a tesómmal, ha lenne, de az szerintem nem is egészséges már nagyobb korban. (mindenkinek kell egy kis saját nyugis hely)

Nekem ráadásul nem hogy tesóm nincs, de még unokatestvérem sincs. :D Szóval én vagyok az egyetlen "gyerek", mert amúgy nem túl gyerekszerető a család. Örülök, hogy nincs tesóm, minden nekem jut, el sem tudnám képzelni, hogy azt a keveset is amit kapok meg kéne osztani. Ennek ellenére nem vagyok önző, de csak a barátaimmal osztozom, meg a családommal. :) Az egykeségnek nem ismerek hátrányát. Van sok barátom, ami sokszor többet jelent, mint egy testvér. (ahogy egyes testvérek bánnak egymással) Ha lesz gyerekem, akkor is csak egy. Az az egy szem gyerekem kapjon meg mindent, amit csak érdemel, nem szeretném, hogy olyan szegénységben nőjön fel, mint én. :)

20L