Utálom a szüleimet! Ti nem éreztek hasonlóan?

Először is látszik a kérdezőn is, hogy hiába próbálok segíteni neki. Nem érdekli.. Mondtam neki hogy beszélje meg a szüleivel, erre azt mondja próbálta de azért kösz a semmit.

Nem tudhattam hogy beszéltél velük, mert nem irtad egy szóval sem. Ezért nem várhattad el azt sem hogy tudjam hogy te beszéltél velük vagy sem

20 éves lányka: Most direkt azért lettem hirtelen kulturált, mert ahogy látom ha már a nem a kérdezővel vagyok. Szóval nem azt mondom neki hogy "jajj annyira sajnálom hogy ilyen szüleid vannak" akkor már az én válaszom nem segít semmit. Mert ha nem védenéd ennyire lázasan te is láthatnád, hogy azután hogy segíteni próbáltam és adtam neki egy tanácsot (amit nem tudtam hogy már próbált) egyből megint jött azzal hogy okoskodom. Pedig eddig sem okoskodtam, a másikat meg tényleg jó szándékból írtam.

Ja és köszönöm a jó kivánságod. Én is viszont kíváom hogy ne történjen gond veled. A kérdezőnek meg kívánom hogy alakuljon jobban a családi élete

"aki eltartja, ételt, otthont biztosít neki."

Én ezt mondtam, ebbe semmi bántó nincs.Mert utálod de mégis jó az Ő pénzéből megkeresett kaját enned, Meg gondolom nem részegen szokott haza járni a kocsmából

Az én szüleim 100ezerszer elviselhetetlenebbek és mégsem utálom őket -.-" Akkora egy szánalmas nagyképű ribanc vagy pff...És igen te vagy nagyképű nem az a 13 éves lány...Fiatalabb nálad mégis sokkal több esze van...

Ilyen lányom lenne úgy kib@sznám...fuuhh(bocsi hogy ilyen stílusban írok de olyan idegesítő volt ezeket végigolvasni...)Nem is írok többet...Minek?Látszik hogy nem fogsz fel semmit.

-előre szólok,nem olvastam végig az összes választ-

Utálod a szüleidet? Szerintem ez kicsit erős megfogalmazás... Az egy dolog,hogy mérges vagy rájuk. Én is tizenöt éves vagyok és nagyon (tényleg nagyon) ritkán mehetek el itthonról,de nem azért mert nem enged el anyám (egyedül neveli a húgomat és engem) mert neki úgy tetszik. A húgomra kell vigyáznom(reggel oviba viszem,elhozom onnan és anyám olyan este tízkor ér haza,addig vele vagyok) aki nemrég lett öt éves és egy kész hisztéria (sajnos ez az én hibám,mivel én vagyok vele a legtöbbet nekem kellett volna kicsit megnevelni...). Ha éppen anyám nem dolgozik,akkor is nekem kell vigyáznom a húgomra mert a pasijával megy ide-oda. De én ilyet soha nem mondtam,hogy utálom. Tény,hogy dühös szoktam rá lenni és néha azt mondom bárcsak eltudnék szökni (de nem szökök). De én nem akarom osztani az észt,összesen van két barátnőm és mind a kettő panaszkodik néha a szüleire. Úgy látszik ez a tipikus kamaszkor,hogy "én nem csinálhatok soha semmit".

L/15