Mi az, amit a legjobban utáltok a rokonaitokban?

Hát... Ez hosszú szöveg lesz, de ám, legyen.

Apám szülei: Alapjáraton megállás nélkül marják egymást, de ha össze kell fogni valaki ellen, akkor tökéletesen megértik és pártolják egymást, sőt, még dicsérik is a másikat, mintha tökéletes kapcsolatuk lenne. Ezen kívül nagyapám antiszemita (ezt nem tartom helyesnek), nagyanyám meg úgy főz, hogy mindenki az ő haját eszi azután.

Apám öccse: Majdnem 2 méter magas, 130 kilós ember, aki 180-at nyom fekve. Rendkívül faragatlan (ha pl. nem ízlik neki a kaja, fogja magát és kiköpi a földre, de az anyjának is olyanokat mond, hogy az valami elképesztő), ugyanakkor okos is.

Apám: Apámat már jó rég nem láttam. Sajnos temperamentuma hasonlít az testvérére, bunkó, de okos is. Fenyegetőzni tud rendesen, ezzel rendesen megkeresítette az életem egy részét. Rá sokkal, de sokkal jobban (kb. 90%-ban)hasonlítok, mint anyámra, külsőleg és belsőleg egyaránt. A vércsoportomat is tőle örököltem.

Anyám szülei: Nagyapám sajnos meghalt (Isten nyugolsztalja), soha nem találkoztam vele, de mindenki azt mondja, hogy alkoholista volt. Nagyanyámmal (legnagyobb bánatomra) jelenleg együtt élek, de soha semmiben nem értünk egyet, mindennaposak a viták. Ő általában minden hülyeségem berág, és ezt már halálosan unom. Ha valamit mondok/csinálok, azt hiszi, azért mondom/teszem, mert ez a "menő", még véletlenül sem fordul meg a fejében az a gondolat, hogy magamtól vagyok ilyen. Továbbá ha valamit hisz, a büdös életben nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről, még akkor sem, ha a legegyértelműbb és legmegdönthetetlenebb bizonyítékkal állsz elő. Ő elmondja azt, amit akar, de engem már nem hallgat végig. Azt hiszi, mindent jobban tud. Ezen kívül megnyalogatja az erőspaprikát főzésnél, amit gusztustalannak tartok.

Anyám bátyja: Nem rég tudtam meg, hogy van egy unokatestvérem, akit még a büdös életben nem láttam, ugyanis anyám bátyjának született egy fia, akinek a létezését eltitkolták előlem. De nem is ez a lényeg. Az egész família gyakorlatilag lesz*rja a fejünket (kivétel ez alól nagyanyám), de anyámék bezzeg mindig meghívják/megajándékozzák őket. Én szívem szerint nem tenném.

Anyám: Ha beszélgetek vele, az a baj, ha nem, akkor meg az. Amikor próbálok értelmes, civilizált ember módjára kommunikálni vele, az jön le, hogy nem is kíváncsi a dolgaimra. Utána meg sír a szája, ha nem vele, hanem a haverjaimmal beszélgetek...

Tehát kb. ennyi. Ha valakinek netalán volt türelme végigolvasni, köszönöm. Bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült.

Anyámban:

Feljön a szobámba én éppen gépezek.Kérdezem h miért jött,mit szeretne és elkezdi h a nappaliban hideg van és h nálam mien meleg van..és evvel a lendülettel be is ül a gép elé,mellém.Én éppen nézem h ki van fennt msnen és elkezdi kérdezgetni h ezki?? és ez ki??

kivagyok tőle..:S

Mamám:

Ja meg amikor a mamám 279x elmondja h "Egyé" :@

Papám:

Hát nekünk eléggé nagy a családunk..És voltak sok-sok veszekedések.De az utóbbi időben(utolsó 3 év) sikerült össze kovácsolódni.(Anyám megint itt van:@)

Szóval minden oké,és mostanában a papám mindig ilyen bulikat szervez ahol az egész család ott van.Most ez a mániája h "Muszály hogy a család összetartson"Papámnak 7 testvére van, anyámnak meg 4.Szóval van rengeteg unokatesóm,másod unokatesóm..és így kb 60an voltunk.Most nem túlzok,tényleg.

És ez az egész 100m2-en volt ott nyomorogtunk.

Normális??

16L

Én is ha tehettem volna,sok esetben mást választottam volna vmelyik rokonom helyett...

Anyám: szerencsére nem vele élek,egyszerűen kibírhatatlan. Vallásos,de mélyen mint állat(régen nem volt) és még nem is ezzel van a probléma,hanem hogy olyan elvakultan. Mindenre Isten és Jézus neki a magyarázat. Amíg vele éltem,minden vasárnap reggel elcibált a férjével templomba,tökmindegy volt hogy épp 39 fokos lázas voltam,meg hogy bár engem nagyon érdekelnek a vallások,nem így és nem erőltetve. Ezenkívül idegbeteg,egy pszichológusnak tuti adna munkát jó időre és ezt nem bántásból mondom,hanem mert tényleg segítségre szorul...Szegény húgomat kikészíti(kizárta a garázsba is múltkor,mert nem volt elég nagy a rend)

Apám: őt szeretem és tisztelem,őszinte és becsületes ember,igazi régi vágású,akinek van tartása. Egyetlen hibája,amivel a sírba kerget,hogy semmi nem elég neki,valamint a munkahelyi gondokat rendszerint hazahozza és mióta az eszemet tudom,én vagyok a villámhárító.

Apám felesége és az ő anyja: bírom őket,aranyosak,de nagyon sokszor kibírhatatlanok. Főleg ha betegségről van szó... Egy kis megfázástól is kb úgy néznek ki,mintha az elfekvőből jöttek volna. Ahogy nyöszörögnek és túljátsszák... Most nem azért de én még lázasan-influenzásan sem hagytam el magam annyira mint ők. Ja meg öcsémet is ha beteg,annyira úgy kezelik,mintha hímestojás lenne,hogy a végére megint szinte meg kell tanítani önállóan enni,meg vissza kell szoktatni,hogy egyedül menjen ki wc-re(6 éves).

Keresztanyámék: soha nincs pénzük,ami egyébként nem nekünk lenne baj,de mindig tőlünk kérnek kölcsön,legutóbb 1,5 milliót,holott mi sem mindig úgy jövünk ki hónap végére,hogy még annyisok van pénz kajára... Ja és nemigen adják vissza. De a napi 3 doboz cigi azért elfogy...

De szerencsére azért megáldott a sors sok más kedves rokonnal is,úgyhogy ennyi volt a panaszkodás:D