Egy kapcsolatban mikor kell közölni, ha az egyik fél nem szeretne gyereket? (Nem csak a közeljövőben, hanem egyáltalán)

Hogy kinek kéne inkább felhozni?

Szerintem ha csak egy általánosabb beszélgetés keretében említed meg a dolgot, akkor mindegy, ki kezdeményezi, hogyan terelődik oda a téma stb. Ez majd magától adódik, nincs jelentősége.

De ha olyan a szitu, hogy már egy komoly beszélgetést kell erre rászánni, szerintem inkább annak kéne, aki nem akar gyereket (vagyis neked), mert annak nagyobb a hírértéke. Mert sokkal ritkább, hogy valaki ki akarja hagyni az életéből, mint az, hogy vki akar. Az utóbbi természetesebb, magától értetődőbb. Szóval nem akarni az egy különlegesebb igény. (Nem ítélkezésből írom mindezt.)

Nem akarok "amikor én ennyi idős voltam" szöveggel jönni, de tény, hogy noha nagy családban nőttem fel , és mindenkinek azt mondtam, nag családot akarok, ki nem állhattam a gyerekeket. Utáltam, hogy bőgnek, kis zsarnokok, hisztiznek, egyesek csak róluk tudnak beszélni, stb.

Nagyon sokára változott ez bennem valamennyire, most lassan 36 leszek, még nincs gyerekem, de úgy érzem, talán már készen állok rá, bár már még mindig félek, hogy túl kemény volnék.

Hát, ennyi. Megértelek, de tényleg nem biztos, hogy ez mindig így lesz. Mindenesetre az igaz, hogy most úgy érzed, nem akarod. És ez az, amit a másiknak tudnia kell. Szerintem nem olyan bonyolult ez, adódni fog a pillanat, mikor meg tudjátok beszélni. Ne félj ettől előre. Ja, és annyi, nem szégyen időről-időre felülvizsgálni elveinket, és indítékainkat.