Összeverekedtem anyámmal. Mit tegyek?

Nekem úgy jön le, hogy az anya nem igazán becsüli meg a lányát.Belegondol-e esetleg az anya, ha nem lenne-e az a havi 50ezer, fenn tudná tartani a lakást?

Ha 50et hazaad egy 20 éves gyerek, akkor már lehetne kompromisszumokat kötni.

Ezen a héten te, a következő héten a másik takarít.

Ha valami esetleg közbejön, normálisan is meg lehetne beszélni, nem egyből nekiesni a másiknak.

Utolsó: vajon honnan lehet az az 50ezer amit hazaad? Plusz amit magára költ.. nem hiszem, hogy van ekkora ösztöndíj bárhol.

Kérdező: Én nem szoktam dobálózni ilyenekkel, hogy "menj albérletbe" Magyarországon élő, nemrég éretségizett fiataloknak, tudom, milyen kurv@nehéz talpraállni manapság. De ha havi 50-et rá tudsz szánni arra, hogy hazaadd, nem tudnál inkább egy szobát bérelni valahol (mondjuk barátokkal), és kicsit kevesebbet adni? Nem bosszúból gondoltam, csak az albérlet ára miatt. Ugyanakkor ilyen anya esetén nem mardosna a lelkiismeret emiatt.

Vagy azt is lehetne, hogy ennek az összegnek egy részét a kezeltetésére fordítani. Hátha valamennyirte helyrehozná egy jó terápia, még ő is jól érezné magát. De gondolom nem lenne egyszerű elcibálni..

20 éves vagyok én is, ha engem lek_rvázna az anyám abban a pillanatban fognám a cuccaim, és elmennék! Ha megütne akkor is.... Nem bánhat veled úgy, mint valami taknyossal, felnőtt emberek vagytok, nem alázhat meg téged. Mivel amúgyis a fejedhez vágta, hogy hagyd el a házat, igy tényleg felesleges lenne megalázkodni neki, és a bocsánatáért esedezni. Szerintem ezen nincs mit megbeszélni.

Biztos lesz valaki, aki pár napra befogad téged. Csak addig amig nem találsz valami olcsóbb albérletet amit kiveszel. Állj a sarkadra.

??? Hogy lehetsz 20 évesen bezárva a szobába?

Sok mindent leírtak már az előttem szólók, azokkal értek egyet, akik arra bíztatnak, hogy állj ki magadért. (természetesen NEM fizikai erőszakkal, az minden esetben hülyeség)....Na de én még mindig a bezáráson vagyok kiakadva...ha valóban bezárt, ez már a bűncselekmény határát súrolja. Én a te helyedben már rég kirúgtam volna az ajtót, és már ott sem lennék.

Hozzászólásaidból, meg abból, hogy egyáltalán feltetted itt a kérdést az jön le, hogy többre lennél Te képes, mint hogy egy ilyen helyen, és ilyen körülmények között élj/szocializálódj. Menj el onnan, és amikor már ott tartasz, hogy Te legalább rendben vagy, menj vissza anyádnak segíteni.

(Nekem apámmal voltak ilyen gondjaim, 18 éves korunkban már én is, öcsém is külön laktunk - más városba mentünk egyetemre, először bentlakásba, majd albérletbe. A függőségi viszony megszűnésével a kapcsolatunk nagyon sokat javult - sokkal nehezebb nem felnőttszámba venni egy olyan valakit, aki saját szabad akarata szerint megy, vagy marad.)

Szóval, én azt javasolnám, hogy amennyiben főiskolára jársz, meg jól is tanulsz, próbálj meg "iskolástól" odébb állni, vagyis átiratkozni egy más városba - a bentlakás nagyon jó hely tud lenni, na meg olcsó:) - onnan aztán tovább "építkezhetsz". Minden jót Neked!