Vegyes házasság? (muszlim-katolikus)

Érdemben nem tudok válaszolni, mivel ateista vagyok, és soha nem kezdenék vallásos emberrel (egy hosszú kapcsolatom részben azért ment tönkre, mert ennyire különbözött a világnézetünk), de miért nem hagyjátok, hogy a gyerek majd maga válasszon vallást? Hiszen nem lehettek annyira fanatikusok, ha elfogadjátok egymás "másságát".. Ha viszont nagyon mélyen vallásosak vagytok, akkor nyilván tisztában vagytok azzal, hogy egyikőtök téved, és a túlvilág egészen más bugyrában fogtok halálotok után lakozni az örökkévalóságig. Így nézve elveszítitek egymást, és te a gyermeket is..

Másrészt ez nem fog problémába ütközni a gyereknevelés terén? Ha a fiatok/lányotok kérdéseket tesz majd fel arról, hogy Isten vagy Allah a legfelsőbb hatalom, akkor te majd le fogod tagadni előtte a hitedet? Vagy közlöd vele, hogy kérdezze az apját?

Szerintem két ilyen eltérő kultúrát nagyon nehéz lehet összehangolni, úgyhogy jól gondold át a dolgot! A különbségek inkább hosszabb idő után mutatkoznak meg, úgyhogy ha összeházasodtok is, szerintem várjatok 1-2 évet a babával, hogy megbizonyosodjatok róla, működik a dolog.

Én sajnálom, ha nem tetszik a véleményem, de te kérdezted:) Nálam biztosan okozna problémát a valláskülönbség. Nem az első 1-2 évben, mert akkor még lángol a szerelem.. hanem később, mikor már letisztultak a dolgok az ember fejében. Az előző párommal 5 év kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, nem illünk össze.

Ökumenikus szellemben tessék majd nevelni a gyereket: arra koncentrálni, ami mind a kettőtök vallásában közös. A Korán is megemlíti Ábrahámot, Izsákot, Iszmaelt, Hágárt.. A közös pontokat figyeljétek majd. De amíg nincs gyerek, nem érdemes ezzel foglalkozni, a többi meg kialakul úgyis magától.

Amúgy a gyerek az ANYA hitét kapja, nem az apáét, de ez megint lényegtelen pont. Ami minden vallás alapelve kellene hogy legyen: szeretet, tisztelet, megbecsülés minden és mindenki iránt, az ősök és gyermekek tisztelete, a család szeretete... onnantól meg már a csudát se érdekli, hogy a gyerek apja kongói lumbulumbu vallású-e, vagy az anya nevelkedett halababai kótyonfitty szellemben.

Emberfüggő,hogy működik-e egy házasságban a két eltérő vallás.Amint olvastam volta aki azt írta,hogy ők jól elvannak.A barátnőm nem volt ilyen szerencsés,főleg,hogy ő nem is igazán vallásos csak katolikusként van megkeresztelve.Ő hozzáment egy muszlim férfihez,mert biztos volt abban,hogy a vallás nem gátolja a szerelmet..Egészen addig nem volt gond amíg a lányuk meg nem született..Innentől kezdve semmi sem volt jó a férjének.Még véletlenül sem akarta,hogy a közös lányuk megismerje a muszlim és a katolikus vallást is.Csakis az apa vallása lett a tökéletes,csakis ebben a szellemben nevelkedhetett fel..A barátnőmnek teljesen más volt az elképzelése a gyermek nevelésről..Esélye sem volt,hogy azt tegyen amit ő tartott helyesnek..

Végül is hazaszöktek,és állandóan késültségben van,hogy a lányát nehogy "elrabolja" az apja..

Ma szegénykém sok embertől megkapja,hogy "magadnak köszönheted,hogy ilyen helyzetben vagy" " mit vártál egy ilyen embertől?" tanácsokat..

Nekem elmondta,hogy álmában sem gondolta,hogy egy ember ennyire meg tud változni viszonylag rövid idő alatt.El se hitte volna ha valaki ezt előre megmondja neki,mert 100%-ban biztos volt az örök szerelemben..Tévedett..

Szóval nem az a kérdés,hogy a két vallás megfér-e hanem az,hogy képes leszel fejet hajtani majd akkor amikor a gyermeked neveléséről van szó.Az ő világuk teljesen más mint a miénk..Ők másképp nevelik a lányokat/fiúkat mint mi európai emberek..Ők ebbe születtek bele,nekik ez a természetes..De neked is az lesz majd??Te is elfogadod majd ha olyan nevelést kap a gyermeketek ami ellenkezik a te lelki világoddal,eszméiddel?Inkább ezen kéne gondolkodni..JA! És tudomásul venni,hogy mindig változunk,meg hát a szerelem is lecsendesül/elmúlik egyszer..

Kívánom,hogy te szerencsés legyél ebben a döntésben,és ne járj úgy mint a barátnőm..

36/N