Mit szólsz ehhez a kijelentéshez? A megcsalás csak biológiai szükséglet, ugyanúgy mint az evés. Lent kifejtem.

Az egyetemi diplomától független, hogy egy ember mit tart megbocsáthatatlannak, és mit nem. Biztos sokan élnek nyitott kapcsolatban pl diploma nélkül és diplomával is..

Számomra megbocsáthatatlan bűn egyébként, és nevetséges a példa, amit felhozott az említett személy. Az ember már régen képes uralni az ösztöneit, csak ócska magyarázat, hogy "szükséglet" meg "vadászösztön"..

Ha megcsal, azzal téged dob el magától egy másikért, nem pedig az aznapi vacsoráját.

Másfajta megcsalás az érzelemmentes félrekúrás, és más, ha beleszeret valakibe, mert nem küzd az érzés ellen.

Ha a pasi mással szexel úgy, hogy a testi vonzalmon és a kukiján kívül semmi nem köti a nőhöz, az objektív szemmel kevésbé nagy bűn – olyan mintha pornót nézne amiben mellesleg részt vesz, vagy mintha valaki segítene neki masztizni. Ettől függetlenül nyilván fájdalmas a barátnőjére nézve, mert a nők nagyobb része számára a szex egy gyönyörű és bensőséges dolog, ami elválaszthatatlan az érzelmektől. (Egyes pasiknak is, de most nem eről a típusról beszélek.) Így persze nem csoda, ha fáj neki, ha a férfi mással dug, plusz az egójának sem tesz jót – joggal merül fel benne, hogy ő már kevés neki.

Jóval bonyolultabb, ha az "érzelmi megcsalás"-ként emlegetett jelenségről van szó. Szigorúan véve már az is annak számít, ha az egyik fél egyszerűen odavan valaki másért, de nem történt köztük semmi. De akár plátói álmodozós viszonyról, akár flörtölésről, akár többről beszélünk, bizonyos tekintetben ez is megcsalás, csak kevesebben tekintik annak, mert ez a szó már rég társult egy mocskos, negatív, inkorrekt tartalommal, innetől kezdve amiről az ember nem tehet (pl ha egyszercsak valakire rákattan), az már nem megcsalás. De ez csak megnevés kérdése, aztán úgyis mindenkinek a saját lekiismerete ítél.

Hogy megtörténik-e, nagyban múlik azon, hogy mennyire fontos a párkapcsolata. Akinek nagyon fontos, akár életre szóló, és minden rendben, nem nagyon tesz ilyet. Sem szexuális szükségletből – hisz ha minden oké, azt jelenti, hogy a szex is kielégítő – akár érzelmi elhajlásról beszélünk, mert aki tényleg nem akarja elveszíteni a másikat, az képes kordában tartani az érzelmeit is, és megtanulja kezelni ha valaki megtetszik neki. De aki bizonytalan a párkapcsolatában, és/vagy még fiatalnak érzi magát, aki ráér elköteleződni, az van hogy úgy dönt, ő nem fojtja vissza az érzéseit vágyait.

Hogy bűn-e, vagy nem bűn.. Helyzetek vannak, amik az egyes ember vágyainak intenzitása, kapcsolatának állapota, és lelkiismeretének tűrőképessége közti képlékeny intervallumban mozognak.