Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Biztosan nem egyedi a történet...

Biztosan nem egyedi a történetem, de még nem mertem róla beszélni senkivel, senkinek?

Figyelt kérdés

Sajnos apa nélkül nőttem fel és minden olyanból kimaradtam, ill. kimaradt az életemből, ami a férfi "példaképem"-et szolgálta volna. Jóformán édesanyám és nagymamám nevelt fel, elég szigorúan, aminek a következménye egy elég erős lázadási időszak volt.Kb. mikor 12-14éves voltam. Folytonos veszekedések, családsegíítő terápia stb... Végülis ezen túlvagyunk, saját felfogásomból adódóan teljesen megváltoztam, azóta felnőttem és probálok a lehető legrendesebb, és segítőkészebb lenni velük szemben.


(és innen térnék ki, a problémámra) Ugyebár nők neveltek fel, és nem szerették volna, hogy csajozzak 13-15 évesen. Na most, ha próbálkoztam és sikerült naggyából valami egy leányzóval, titkoltam mindig, hogy otthon ne tudják meg mert letépik a fejemet. Volt egy barátnőm 16évesen, de édesanyám még akkor is balhézott... Ennek az lett a következménye, hogy most 19évesen ott tartok, hogy nem merek csajozni, és ötletem sincs, hogyan próbálkozzak. Hiába a haverok, vagy a puszta elszántság, nemtudom mit mondjak, hogy cselekedjek.

Ezerszer mondtak már közhelyeket, hogy add magad, meg majd adja a helyzet, de nem! Sose adja... és nagyon kezd elegem lenni. Nem tudom mitévő legyek, az életünk is elég rosszul megy az elmúlt 3-4 évben, tehát rengeteg a probléma, de ezt leszámítva, a hátam mögött hagyva, hogy más ne tudja, milyen rosszul élünk próbálkozok hosszan tartó kapcsolatokat kialakítani, de sajnos nem megy.


Ez miatt, pedig lehet hogy nem kellene, de édesanyámat okolom, hogy akkor amikor, (szerintem) kialakul egy gyerekben az a fajta dolog, hogy barátnőzik, és alakitgatná , vagy legalábbis kóstolgatná az életet, megtiltják neki, ez után úgy fog ezekre a dolgokra gondolni, mintha az tilos volna, és nem mennek simán a dolgok. Legalább is nálam ez a helyzet sajnos. Úgy érzem, hogy ezeket a dolgokat szégyellem édesanyám előtt, ha TALÁN sikerülne is egy barátnővel összejönni, biztosan nem merném haza vinni. ( És még 4-5évig biztosan itthon fogok lakni)


Elkeseredve írtam már ezt az egészet. Sajnálom, ha kicsit össze-vissza van, de nagyon kellene valami tanács!! Kérlek szépen írjatok!


2010. dec. 13. 17:40
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:

18:28-as, a Kérdező nem 13 éves korában, hanem 16 éves korában próbált barátnőzni, szerintem nem ugyanaz :)


Én csak annyit tudok ajánlani, hogy ha zavarban vagy és nem úgy gördülnek egy beszélgetésnél a dolgok, ahogy várnád, akkor a fontos, hogy Kérdezz! Mindenkinek jól esik, ha valaki érdeklődik, szóval ha például megtetszik egy lány, akiről tudod, hogy zongorázik (most ez egy nagyon lesarkított példa), akkor kérdezd arról, hogy mióta, magántanárhoz-e, stb., aztán, ha kimerült, kérdezd meg, hova jár suliba, hova jár bulizni, miért épp oda, hol dolgozik, szereti-e a munkahelyét, és innentől kezdve már tudtok beszélgetni, hiszen ha ő beszél, biztosan neked is eszedbe jut majd valami, amit szívesen elmesélnél és ha látja, hogy érdeklődsz, ő is biztos visszakérdez egyszer-egyszer. Szóval a lényeg, hogy ha nem tudsz mit mondani, kérdezz és finoman dicsérj is. Hát most nekem csak ennyi jutott eszembe... Sok sikert!

2010. dec. 14. 11:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 anonim ***** válasza:
bocsi, kimaradt egy szó: szóval ha "kimerült a *téma" ;)
2010. dec. 14. 11:23
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!