Miért akarják mindenáron megmondani a véleményüket? Ne adj isten ránk erőszakolni? Anyós vs. Meny.

ma 09:02-nek

Nálam nem azzal van a baj, hogy tanácsol valamit, vagy elmondja saját tapasztalatát, hanem a tálalással. Mert abban benne van, hogy amit én csinálok, az nem jó.

Holott azzal sincs gond, csak egy kicsit más felfogásban teszem.

És igen, az én anyósom is mindig mondja, hogy neki milyen rossz volt, hogy neki beleszóltak a gyereknevelésbe. Most ugyanazt csinálja, csak egyáltalán nem veszi észre.

Még szokta is mondani, hogy ne anyósozzam senki előtt, mert annak már pejoratív értelme van, ő inkább barátnő akar lenni. Kár, hogy én soha nem az ilyen típusú emberek barátságát kerestem. (Az én személyiségemmel teljesen ellentétes, de ez már egy másik kérdés.)

A fő ok, hogy mindíg a gyerekeik maradunk!!!

A jó kapcsolat alkalmazkodás kérdése, de MINDKÉT fél részéről. Elvárom, hogy ne szóljanak bele az életünkbe, de a kellő tiszteletet megadom, és ez a párom részéről is így van. A tanácsokat elfogadom anyutól is, anyóstól is de hogy megfogadom e, ez helyzetfüggő.. Biztos vannak olyan szülők, akik mindenbe bele akarnak szólni, ez szerintem is idegesítő lehet. Nekem szerencsére nem volt még ilyenem.. :) Anyu néha bepróbálkozik,de Őt megtanultam kezelni...

Miért ne hallgathatnád meg? Nyilván sok tapasztalatot szerzett ennyi év alatt - és nem szeretné elhallgatni, és összetett kézzel nézni, ahogy ti is elkövetitek az előzők hibáit. Erről szól az emberiség fejlődése. Felvesszük, és továbbfejlesztjük elődeink tudását. Nem kell mindenkinek Ádámnál - Évánál kezdeni, nem vagyunk remeték sem. Meghallgatod, megfontolod, s ha akarod, felhasználod. Ahogy anyukád, nagyanyád tapasztalatait is. Felnőtt vagy, de ettől nem mindentudó, miért vetnéd el az ő tudását ismeretlenül?

Szerintem ezért.

Én nagyon sokat tanultam nagyanyámtól, de van, amit pl. ő nem tudott, de anyósom igen.

"megpróbálok úgy válaszolni, ahogy én is szeretném hallani, nem pedig megbántani."

-ennek mi értelme van? Ha csak azt mondod, amit eddig is tudott, vagy úgy gondolt, akkor minek beszélgettek?

Szerintem akkor hasznos a beszélgetés, ha különböző, a másik számára addig ismeretlen, vagy nem elfogadott dolgok is elhangzanak. Ez benne a jó, nem? Ezért csináljuk.

Lehet, hogy nem értessz egyet anyósoddal, de neki már volt gyereke, neked meg talán ez az első, mi bajod lesz, ha meghallgatod, ő hogy volt ezzel?

Nem beszélgethettek egész nap a fociról meg a politikáról, most a te életedben, meg az övében is a kisbaba az első, persze, hogy róla beszéltek legtöbbet! Szerintem inkább próbáld élvezni, hamar elszalad ez az első év ám!

Már úgy értem, anyósodat is, az új szerepben, nem csak a kicsit.

Te anyuka lettél, ő meg friss nagymama, persze hoyg őt is felspanolja ez. Lehet, hogy túlpörög, de szerintem ezt olyan kedves elnézéssel a legjobb venni:)

"Egyébként a fia a gyermeke, én nem az ő lánya vagyok."

ebben tévedsz. Amikor a fiuk elvett téged, akkor a szülei egyben a lányukká fogadtak téged, és így lettetek rokonok.

Szerintem használd ki a női rokonság tapasztalatát, és a nők között lévő összetartó erőt. Olyan kevés alkalmunk van ma már női családtagjainkkal megosztani az életünket - azt a keveset szerintem kincsként kellene őriznünk. Eg ymázsa könyv és egy sereg védőnő nem ér fel egyetlen őra asszonyi jelenléttel a családból, hidd el! Főleg,, hoyg a könyvek és védőnők orvosi szemmel közelítenek, és mindig az általánosnak szólnak. Szerintem érdemes átvenni, amit az előttünk levő asszonyok megőriztek a család kultúrájából, és továbbvinni, amit pedig nem tudunk átvenni, azt meghallgathatjuk, és átalakíthatjuk, a mi korunknak és elképzeléseinknek megfelelően.

Szerintem a forma nem olyan lényeges - úgy mondja, ahogy ő tudja. Szerintem inkább a tartalomra érdemes figyelni.

Biztos azér terősködik, mert érzi az ellenállásodat. Non-verbálisan, a nőknek nagyon jók az antennáid.

Javaslok egy próbát: beszéld be magadnak, hogy most elfogadod, győzd le magadban az ellenállást, és fogadd nyitottan, érdeklődve.De szívből! És figyeld meg, mi történik.Én arra tippelek, hogy ha nincs ellenállás, akkor mindjárt ő is lassít, és ha érzi a nyitottságot és az érdeklődést, akkor ő is ösztönösen kinyílik a te gondolataidnak. Megpróbálni meg lehet..csak mint kísérlet.

Mert a legjobb az lenne, ha ketten összeadnátok a legjobbat.

Erről (a kicsiről) nem tud a fiával részleteket megbeszélni. Ez a ti dolgotok, női téma.

"Mert abban benne van, hogy amit én csinálok, az nem jó. "

hát ne halld bele!

Ezt te gondolod. Lehet, hogy benne van, lehet hogy nincs.Nem kell mindig a mondatok mögé nézni! Csak szó szerint értsd, és kész. Mint a fiúk :)

Nekem ezt a gyerekeim tanították: a szavakat értjük! Konkrétan. amit mond, azt értem. Ha mást akar, majd rájön, hogy akkor azt a mást fogalmazza meg, és kész. Mióta így veszem, azóta sokkal egyszerűbb az életem :)

902

Szerintem, amelyik túlzásba viszi, ott az néha már az idős kor hatása. A hibáink az évekkel felerősödnek. Pl. anyum úgy túlpörög, le se lehet lőni!! Szerintem ezt a fiataloknak kell elnézni, mert ő már nem tud megváltozni. Már olyan, mint a fa: a fiatal hajtás alakítható, de mire elfásodik, akkor már nem hajlik. Szerintem 40 felett már csak kevesen változnak. Ha jószándékból mondja, akkor semmi baj. De van aki rosszindulatú - ez is csak romlani fog egyre - ezt el kell viselni, ahogy lehet, mert ő már nem fog változni. A fiatal még tud alkalmazkodni, de ahogy idősödünk, ez egyre nehezebb.

A mi öreganyánk( a nagy-anyós) pl. meglocsolta a tv-t, mert nem a megfelelő műsorokat néztük, a férjem fényképét kiszúrt szemmel találtuk meg nála, és a törölközőbe bedörzsölte a kaktuszt :))Míg az ikertestvére egy angyal volt :)

Nekem anyósommal nem igazán volt soha problémám. Apósom és az én apám viszont szeretik (szeretnék) mindenbe beleütni az orrukat. Nagy család vagyunk, három gyermekkel. Mindenbe belebeszéltek úgy, hogy közben a saját gyerekeikkel (párommal és velem ) sohasem törődtek. Kioktattak a gyerekneveléstől a szoptatásig minderről, közben egyszer sem vették ölbe egyik unokájukat sem, nem kérdezték hogy vannak, hogyan fejlődnek. A szoptatásnál tűnt el először az önuralmam. Második gyermekemnél. Fél éves volt amikor apósom kiselőadást tartott, hogy hogyan is kell szoptatni. Fogzott a picim ezért nyugtalanul evett. Bőszen magyarázta, hogy én biztos nem csinálom jól

, meg, hogy hogyan is kellene azt jól csinálni. Na akkor én visszakérdeztem, hogy ő ezt vajon honnan tudja, talán szoptatott már gyereket? Erre ő azt válaszolta, hogy ugyan nem szoptatott, de sokat látott már ilyet. Na akkor beszóltam, hogy én bizony akkor repülőt is tudok vezetni . ;) Néha nekünk fiataloknak tökéletesen elég, ha hagyják hogy be3gyűjthessük a saját tapasztalatainkat. Változik a világ a gyereknevelési szokások pedig változnak a világgal együtt. A fiatalok hálásak tudnak lenni, ha a nagyszülő kivárja még tanácsot kérnek tőle.

Na igen, nem a segíteni akarással van a baj, hanem azzal, amikor már nemcsak átesnek a paci túloldalára, hanem ők vonszolják a lovat.

Én még csak várom az első babánkat, 20 év óta első baba mindkét családban, de csak az anyósom vetkőzte le önmagát. Nem leendő nagymamaként akarja megélni ezt az időszakot, hanem szülőként.

Ha megérkezünk, minket már észre sem vesz, csak a hasamat nézi és fogdosná.

Párszor engem és a férjemet is, sőt az egész családot kibuktatta már.

pl. - nem fázik a lábad?

-Nem, vastag zokni van rajtam.

Két perc múlva.

- Nem fázol? (a 26 fokosra fűtött házban, nehogy megfázzak)

-Nem, mami, nem fázom, még melegem is van.

Erre hoz egy kabátot és rám teríti.

Megbeszéltük, hogy a kismamáknak a túl sok súlygyarapodás nem jó, milyen következményei vannak stb.

- Egyél még.

- Nem, köszönöm, jóllaktam. (Leves, főétel, desszert után)

Tudod, hogy nem jó, ha túleszi magát az ember.

- Hát nem is, az egyik sógornőm 40 kilót hízott, olyan volt mint egy labda, szegény.

- Na látod, hogy nem olyan jó az a sok hízás.

- Igazad van. Nem akarsz még enni egy kicsit???

Komolyan, akár egy bohózat. Amikor már apósom, sógorom, a férjem is a fejét veri a falba tőle, mit csináljunk?

Mindig mondom neki, hogy ok, hogy akkor így volt, de most már nem így van, ez is fejlődött elég sokat, nem kell megrekednünk a 30 évvel ezelőtti szinten. Ha majd kinn lesz a baba és segítség, tanács kell, úgyis kérek.