Szerintetek normális dolog az ha a 28,29 és 31 éves unokák még soha, semmilyen ajándékot nem vettek a nagyanyjuknak?
Mondjuk senki másnak sem, de az nem annyira fontos... Ellenben mindegyikük elvárja, hogy ő kapjon: névnap, születésnap, Karácsony, mind-mind a kapásról szól, olyankor megjelennek a Mamánál és szó szerint felköszönttetik magukat.
Szerintem, ha szereti a nagyanyját, gondoljon ő is rá, ha viszont nem szereti, ne jelentkezzen az ajándékaiért.
Csak én érzem ezt furcsának?
Én 20 vagyok, és fel szoktam köszönteni a nagyszüleimet/szüleimet karácsonykor, névnapkor és szülinapkor is egy-egy kis ajándékkal (könyv, csoki, képeslap,..). De kérdés, hogy az unokák hogy állnak anyagilag, és hogy mi a szokás nálatok. Furcsának furcsa, hogy ők nem ajándékoznak, de megoldás, ha mikor találkoztok megmondod neki, hogy "Drágám, én egy sálat szeretnék karácsonyra", és erre azért bunkóság lenne nem venni egy sálat.
Azt viszont, hogy "felköszöntetik" magukat, nem értem. Nem szívesen adsz a saját unokáidnak? Mert az régen rossz. Az én nagyszüleim már hónapokkal korábban kérdezik, hogy mit kérek, és nagy szeretettel készülnek rá. Ráadásul anyukámat is köszöntik a szülei, pedig ő már 44.
Nem én vagyok a nagymama, csak közeli családtag, mellesleg magam is édesanya. Az én gyermekemmel Mindig készítettünk ajándékot minden közeli rokonnak - már akikkel tartjuk a személyes kapcsolatot. Már ovis korában megbeszéltem vele, hogy a Jézuska csak a gyerekeknek hoz ajándékot, a felnőttek egymást szokták meglepni egy kis ajándékkal. Együtt készítettünk sütit vagy só-liszt gyurmából figurát, gipszből hűtőmágnest, maradékokból könyvjelzőt, stb. És itt vannak ezek az unokák, akik még felnőttként is csak várják az ajándékokat... Mindegyiknek van jól fizető állása (a "legszegényebb" brutto 310ezret keres), saját bp.-i otthona (egyiknek családi háza, többieknek lakásuk, de azokat sem kell sajnálni, NULLA forint hitellel van, mert a szüleik vették).
Ez a szemlélet számomra felfoghatatlan. Tudom, semmi közöm hozzá, de mégis bánt!
Nem normális. Én kicsi korom óta mindig adok valami apróságot a szüleimnek nagyszüleimnek. Kisgyerekként rajzoltam, készítettem egy díszt, fűztem karkötőt/nyakláncot, stb. 15 évesen sikerült a nagyi szemébe könnyeket csalni, mert készítettem neki egy fotóalbumot a családról. Két éve mindig veszek nekik egy apró ajándékot és írok hozzá egy verset.
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!