Házasság vagy együttélés?

mi 10 ev egyutteles utan majusban eskudtunk

igazabol semmi kulonbseget nem erzekeltem, azon kivul, hogy rajtam van a gyuru

illetve most 34 hetes terhes vagyok, ugyhogy egy honapja azt sem hordom. szoval annyi a kulonbseg,hogy a párom kezen van ott a gyuru :D

nem valtoztattam nevet (a ferjem vezeteknevet felvettem volna az enyem helyett, de sajnos nem illett ossze a ketto), meg nem lettem -né sem.

titokban eskudtunk, mi, meg a ket tanu, 4 perc alatt lement, aztan atirtam a profilom iwiwen "házasra" :))

de ennyi.

nem tudom, hogy egy papir osszetartana e barkit is, vagy egy gyerek.. vagy nemtudom.. a környezetemben is mindenki ferjhez ment meg megnosult, mi valahogy nem tartottuk fontosnak, vagy nemtudom.. ugy gondoltuk, hogy akkor, amikor majd jon a baba.

ami amugy osszejott,kb eskuvo utan 9 nappal fogant :))

ja, meg annyi, hogy az en anyam utolag tudta meg (nem vagyunk valami jo viszonyban, mar ha viszonynak lehet hivni), az aposom meg templomi eskuvot meg lagzit szeretett volna, mondtam vegye el megint az anyosomat :D

ez talan csak abban szamit, hogy szerintem akik nagy eskuvore meg lagzira vagynak, talan hamarabb mennek ferjhez/nosulnek meg, de talan ez sem torvenyszeru.

Szia! Előljáróban hozzáteszem, hogy én a jogász szemével nézek és látok. Jogilag a házasság biztonságosabb, ezért vagyok házasságpárti, de ezen kívül számomra értéke, jelentősége nincs. A külsőségek sem érdekelnek, bőven elég két tanú meg az anyakönyvvezető. Szóval:

Az élettársi kapcsolat nem vagyonközösség, ezért az élettársak nehezebben kaphatnak bankhitelt.

Egyes szociális juttatásoknál - mint a családi pótlék és a gyes - a házasságban élők többnyire jobban járnak, mint az élettársi kapcsolatban élők. Az együttélésnél mindenki csak a saját gyereke után jogosult a támogatásra, míg a házastársak gyerekeit összeszámítják.

Nem örökölnek egymás után.

Vagyonjog területén különbözőek a jogszabályok, az élettársak hátrányára.

Szülésnél,az apának apasági elismerő nyilatkozatot kell vinniük.

Ha valamelyiket baleset, neadjisten halál éri, a kórház környékéről is elzavarják, akkor is, ha elvileg az élettársnak joga lenne ott lenni. Pl egy transzplantációnál kell a beleegyezés, de ott először a szülőket kérdezik meg, csak utána az élettársat.

Szóval minden szempontból macerásabb, jogilag ez a szituáció nem tiszta.

Szia!

Abszolút házasságpárti vagyok. 23 vagyok, 19 hónapja házas, 4 hós a fiam, és a legjobb döntés volt szerintem. Nekem elváltak a szüleim, nem volt szép látvány. Jóban vannak, de persze csak látszati a dolog. Na ezt nem akarom, megfogadtam, mikor elváltak, hogy ha nagy leszek (14 voltam, mikor váltak) szerető férj kell, jó apa és jó házasság. Ebben a majdnem két évben eddig bejött a dolog. Imádjuk egymást, a picit, és egyszer se bántam/bántuk meg ezt a döntést. Nem volt nagy esküvőnk, 40 személyes, vacsival, semmi fakszni, nem volt zenekar se hajnalig mulató násznép, 3kor polgári esküvő, 4kor "vacsi" 7 órakor mindenki elindult haza. Mindenkinek tetszett, panasz nem volt semmire. (De azért jó ézés volt az a gyönyörű mennyasszonyi ruha :) )

Másik része: Apukám a párjával él, közös 2 éves gyerek is van, az én Drága Öcsikém. Apukám azt mondta, ő többet nem égeti meg magát, nem lesz többé házas. A párjának, még sose volt eskvője, és látom azért, hogy szeretne. (Apu 44, a párja 34 éves). Én mindig baxogatom apukám, hogy vegye el, mert ez a csajszi tuti, édes kedves és szeret! Nem lehet rábeszélni, és ezt valahol megértem, mert neki egyszer már nem jött össze. Nem szeretné még egyszer elrontani. (legalábbis ő így fogalmaz)

Üdv

Tudom, hogy a kérdező nem elsősorban jogi választ vár, de én azért - jogász lévén - felhívnám a figyelmet arra, hogy az élettársi kapcsolatban élők vagyoni viszonyai mások, nem minden feleződik, sőt, özvegyi haszonélvezeti jogot sem lehet örökölni a másik után.

Azért ezeket sem árt végiggondolni, vagy pedig vagyonjogi szerződést kötni (ez utóbbit javaslom) a minél nagyobb biztonságért.

Én remélem, hogy apárom úgy akar elvenni, hogy soha-soha nem akar elválni...

Próbálok hinni ebben, de negem is megrémít a környezet hozzáállása ehhez a témához.

Azért ragaszkodnám a papírhoz, mert romantikus, ha tetszik maradi vagyok, és nekem is jól esne a "férj", "feleség" rendszeres hangoztatása. Ha meg elválunk, akkor meg teljesen mindegy, hogy papírral, vagy anélkül töri össze a szívemet.

Úgy hiszem, ha papír nélkül 10 év után hagyna el, bennem lenne a kérdés, mi van, ha összeházasodunk? Vajon akkor is megteszi?

Lehet, hogy csak számomra marasztaló erő a gyűrű, de remélem, hogy azért még vannak ilyen férfiak, akik hasonlóan gondolkoznak...