Házasság vagy együttélés?

Bár a közvetlen környezetemben, barátaim között nincs elvált pár, mi 20 éve vagyunk együtt papír nélkül, és van egy 10 éves gyerek, nagyon jól megvagyunk.

szóval nincs erre recept,a két emberen múlik.

Pontosan ezmiatt amit leirtal en az egyuttelesnek vagyok a hive. Igaz, hogy ugy a normalis, hogy az ember osszehazasodik, de sajnos rengeteg a negativ pelda, ami egyszeruen erthetetlen. Egyuttelnek, minden szep es jo, amikor pedig osszehazasodnak, valas lesz a vege.

De viszont az is igaz, hogy nincs recept ebben a hazassag, egyutteles dologban sem. Viszont szerintem ha statisztikat keszitenenek, biztosan az egyuttelok gyoznenek a valasokkal szemben.

Én mindenképpen házasságpárti vagyok, de azt gondolom, hogy az emberek nagy többsége, mikor házasodik, nem elég érett annak megértésére, hogy a házasság egy örök és elvághatatlan kötelék. Nálam nem működik az, hogy mindenki előtt kijelenti valaki, hogy egész életében mellettem lesz, aztán pedig kijelenti, hogy "bocs, változtak a dolgok". Ha egyszer valaki a szavát adja, akkor tartsa magát ahhoz, vagy inkább hagyja az egészet. Lehet, hogy fejjel-a-falnak-taktika, de én akkor is ezt gondolom.

Mondom ezt úgy, hogy a közeli és távoli rokonságomban MINDENKI elvált, ismerőseim közül is a legtöbben, de külső szemlélőként egyértelműen látszott az esetek nagy részében már az első pillanatban, hogy az adott pár nem egymásnak lett teremtve (pl. a szüleim, akik kénytelen-kelletlen összeházasodtak, csak mert anyám már terhes volt velem, és akkoriban még tartotta magát az a vélemény, hogy egy gyereknek okvetlenül házasságba kell születnie. El is váltak három év múlva...). Csak ház ugye a szerelem, rokonok, satöbbi.

Én a házasságot alkalmassági vizsgához kötném, csakúgy, mint a gyerekvállalást. Durva módszer, tudom, de sok problémát ki lehetne ilyennel küszöbölni.

Nekunk az volt a természetes, hogy osszeházasodunk, így csak ehhez tudok hozzászolni. Nem nézegetem naponta a házasságlevelet, de jó érzés, hogy van, hogy ugyanaz a nevunk, hogy a "férjemet" keresem a munkahelyén, és o mint a feleségét mutat be. Ez mind csak kulsoség, nem ezen mulik igazán, de én már csak régimodi vagyok.

Az egyuttélés ugyan felmerult nálunk, az eljegyzés után, végul elmaradt. Azzal nem nagyon értek egyet, hogy már fiatalon osszekoltozni, akár tizenévesen is a szulok nyakára, és tart a kapcsolat pár honapot, majd jon egy másik ugyanilyen komoly egyuttélés...

en a hazassagra szavaznek,megiscsak ad egy biztonsagerzetet,es jobban is esik kimondani,hogy a ferfi,akivel egyutt elek es nevelem a gyerekeinket,a "ferjem" es nem az "elettarsam".

Baratnom 7 evet volt egyutt hazassag elott,ebbol 3-at egyutt is eltek,eskuvo elott,megis,az eskuvo utan 10 honappal szetkoltoztek,majd elvaltak.

Egy ferfi ismerosom csak elettarsi kapcsolatban volt a novel,kozos gyerekuk volt,de sosem eskudtek meg.Nemreg megismert egy not,otthagyta az elettarsat es gyereket,es atkoltozott szo nelkul masik varosba,az uj nohoz.Es azzal ervel,hogy neki nem voltak hazastarsi kotelezettsegei,igy azt tehet,amit akar....

Ezert inkabb voksolnek az eskuvo mellett,habar ha valami nem mukodikk,akkor olyan papir nincs a vilagon,ami osszetartson 2 embert.

Én azt mondom hogy ha kiegyensúlyozott egy kapcsolat a házasság csak szorosabbá teszi,nem kell elkapkodni de ha érzed hogy nélküle nem tudnál élni akkor igenis jó dolog.

mi 7-éve vagyunk együtt és most lesz az esküvőnk jó érzés hogy ennyi idő után elakar venni ez a nagy szó nem az hogy még a lángoló szerelemben az elején gyorsan összeházasodnak aztán ha enyhül a láng rájönnek nem is valók össze.

Szerintem ha szeretitek egymást és minden jó házasodjatok össze mégis csak a gyereknek is jobb hogy házasok a szülei,meg szerintem nincs olyan nő aki ne vágyna arra hogy ott álljon a fehér ruhájában:)

Így van, én is vágytam a fehér ruhás, igazi lakodalomra. És csak úgy tudtam elképzelni, hogy gyermeket szüljek, ha férjecském is van hozzá. Mi 6 év után házasodtunk, néhány év együttélés után, de ez se garancia, hogy örökké tart. Nem a papíron múlik a siker, de valahogy úgy érzetem/éreztük, hogy házasságban kell éljünk.

Amúgy az a szó hogy élettárs, nekem borzasztóan hangzik, ha nem lennénk házasok, akkor se használnám így. Inkább párom, kedvesem...