Meghalt az édesanyja, de az apja nagyon hamar becsajozott. Hogyan kellene viszonyulnia ehhez a kislánynak?

Tudod van a pszichológiának olyan része, amit nem lehet tanulni, de bizony elég sokat lehet. Nem vagyok pszichológus, így engem nem sértettél meg, viszont elég nagy badarságnak tartom, hogy úgy beszélsz egy súlyos veszteséget ért kislány lelkivilágáról, mintha szart sem érne és mindenkit hülyének tartasz, aki az igazad ellenkezőjét állítja, még erre képzett szakembereket is, de ez már a magánvéleményem.

A gyerek az gyerek, a lelke is más. 12 évesen még egy kislány babázik, játszik, tehát minden mozzanata egy gyerek mozzanata és minden reakciója gyerek reakció, súlyosabb, mint egy felnőtté és egyáltalán nem várható el, hogy felnőttként gondolkodjon.

"felelősséggel tartozik egy másik emberi lényért, a kislányáért, akinek bizony a lelki fejlődése is az ő felelőssége."

És ha nem ismerkedik meg más nővel azzal a drága kislány leki fejlődése biztosítva lesz? Egy fenét! Az aopa meg kínlódjon egyedül! Ez ám az apaszeretet!

A lelki fejlődés alatt nem azt értem, hogy majd hipp hopp elfelejti a gondot, de ilyenkor a legfontosabb a támogatás és a szeretet biztosítása.

Ha nem érted miről beszélek akkor komolyan kár erről beszélgetni, mert tényleg mintha szándékosan nem fognád fel mit jelent a lelki fejlődés.

"A gyerek az gyerek, a lelke is más. 12 évesen még egy kislány babázik"

Mintha egy száz évet tévednél! Hogy mivel játszik ma sok 14 éven aluli lány had ne mondjam! A logikád is félresiklott! Ha 5 éves a lány akkor az apja legelább tíz évig nehogy nősülésre vetemedjen!Szerencsére tudom hogy a gyerekek legalább 70%-a nem ilyen önző babázás ide babázás oda.

Attól, hogy a világ kifordult és manapság a 13 évesek az utcán piálnak hajnalban még nem jelenti azt, hogy minden gyerek ilyen.

Egy 5 éves kislány esetében is ugyaúgy van gyászreakció és igenis várni kell addig, ameddig valamennyire feldolgozza a helyzetet és képes lesz más szemszögből is megvizsgálni a dolgot.

Ha ezt nem érted én komolyan nem tudok mit mondani. Nem megyek bele abba, hogy van-e gyereked illetve hány éves vagy, a véleményedet nem hinném, hogy befolyásolja, de igenis illik várni, a nőnek is és a férfinek is.

Éppen itt olvashatod az eredményét, hogy mi történik, ha nem. Minden gyerek így reagált volna.

"de ilyenkor a legfontosabb a támogatás és a szeretet biztosítása."

És azt milyen alapon állítod hogy ez nincs biztosítva azért mert az apának kapcsolata van? És én be is fejezem a válasz a kérdezőnek: a 12 éves lánynak kellene máshogy állni a dolgokhoz elvégre nem öt éves!

Tudod ha lenne akkor a kislányának nem így kellett volna megtudnia és együtt érzett volna vele.

Az apának és a barátnőnek kellett volna másképp viselkedni. Egy gyászoló krízishelyzetben lévő kislánytól nem várható el az egyébként sem megérdemelt tolerancia. Én sem tolerálnám, pedig, mint mondtam felnőtt vagyok és hihetetlen, de sem önző sem buta nem vagyok, mégsem bírnám elviselni ezt.

Szerintem nehéz időszak lehetett mind az apának, mind pedig a kislánynak az a 3 év, ameddig az anya haldoklott a szemük láttára. A férfi biztosan szerette a nőt, hiszen mellette maradt, támogatta, de valószínűleg magában már évekkel korábban elsiratta az asszonyt. Hiszen előre tudta, hogy meg fog halni.. ezért tűnhet úgy, hogy hamarabb túllépett a dolgon, mint a lánya.

Tényleg nem túl szerencsés, ahogyan a lány fülébe jutott a dolog, de szerintem annyi átszenvedett-gyászolt év után az apa igenis vágyott már egy életvidám nő társaságára, aki mellett ismét mederben érezheti az életét. Ha 3 hónap után akadt rá erre a nőre, akkor 3 hónap.. ez nem azt jelenti, hogy már elfelejtette a feleségét. Valószínűleg sohasem felejti el, de ki akarta mozdítani az életét a veremből, ahol évek óta kucorgott. Sajnálatos, hogy meghalt a kislány anyja, de a férjnek sem lehetett sétagalopp végignézni az egészet úgy, hogy nem tud segíteni..

A kislány kezdeti felháborodását megértem, ő biztosan reménykedett az anyja felépülésében, friss volt számára a veszteség, és árulásnak érezhette, hogy az apja olyan gyorsan "pótolta" a feleségét. Most, 17 évesen már tényleg megkomolyodhatott volna kicsit.. Hiszen ez egy tartós kapcsolat lett, egyáltalán nem úgy néz ki, mintha az apa a kolonctól megszabadulva megkönnyebbülve vetette volna magát a csajozás örömeibe. Az új nő egyáltalán nem tehet a dologról szerintem, leginkább ő a áldozat hármójuk közül.

Az meg, hogy az apa a lánya nélkül megy kirándulni a nő családjával.. hát ha a lánya egyszerűen nem akar velük menni? Akkor ő se menjen? 5 éve él kapcsolatban egy nővel, normális körülmények között már akár össze is bútorozhattak volna.. Egyedül azért játsszák még mindig ezt a színjátékot, bújócskát, mert a kislányra - aki már nem kicsi - vannak tekintettel. Már igazán felfoghatta volna, hogy inkább örülnie kellene, hogy az apja mindezek után még képes és elég erős új életbe kezdeni, ami talán boldogabb véget ér egyszer..

Oké, az volt, amikor a lány 12 éves volt. Gyerek. Megkockáztatom, nem is igazán úgy történt, ahogy ő emlékszik a dologra, az idő vicces dolgokat tud művelni.

De az, hogy most, a felnőttkor küszöbén ilyen éretlenül viselkedik, nagyon szemét húzás. Nem hajlandó találkozni a nővel, és kiakad, ha az apja nem viszi el őt közös programra. Persze az apában hogy merülne föl, hogy odavigye a lányát egy olyan nőhöz, akit csak lekvázni szokott.

Most már be kellene látnia a lánynak, hogy az apjának van egy másik kapcsolata, amiben talán boldog, hiszen amúgy mi tartaná őket együtt? Meg kellene próbálni jó képet vágni a dologhoz.

A régi, 12 éves kislányt még csak-csak megértem, de a mai, 17-18 éveset egyáltalán nem, és elítélem, amit művel!

Ennek a kislanynak nincs senkije a papajan kivul pl. Aki eltudna beszelgetni Vele?

Az Apa helyzetet ellehet fogadni, mivel hosszu betegseg utan hunyt el a felesege. Tehat nagyon nehez idoszakot zart le azzal, amikor eltemette a nejet, s ezt kellene megertenie a lanyanak is.

Barmennyire szerette, tisztelte a Nejet, de Neki tarsra es szeretetre volt mar szuksege, mivel egy beteg asszonyt apolt evekig.

Megkell talalni a szemelyt, Aki vallalja azt, hogy elbeszelget a gyermekkel, s ha kell akar egy lelkigyogyasz segitseget is lehet kerni.