Amióta megszületett a kistesóm azóta nagyon elhanyagolnak a szüleim. Hogyan értessem meg ezt velük? Már 5 hete nem tudom kialudni magam.

Október végén született meg a kisöcsém. Nagyon sírós, hasfájós szegényke, sokat sír. Anyu egész nappal-éjjel vigasztalja, folyton vele van, mert ha elmegy a közeléből még jobban sír. Apu csak hétvégén van itthon velünk. Szóval amióta megszületett a kisöcsém, teljesen megváltoztak. Főleg anya, már nem kérdezi meg hogy mi volt a suliban, már nem is beszélgetünk, mert fáradt nagyon, én meg eltűröm, és néha el is sírom magam, mert szenvedek. Sokat vagyok a barátaimmal, de azért hiányzik hogy velük legyek. És már éjjelente aligha alszok 4 órát... nem tudom kipihenni magam, így is 8 kor szoktam lefeküdni, hogy eltudjak aludni, de amint aludnák el, hát nem fel sír... Szeretem a kisöcsémet, és megértem anyut, de azért szánjon már rám is időt. Úgy érzem hogy egyedül vagyok a házban csak sír a baba. Persze azért beszélgetek anyával, de csak vacsora, séta, vagy ebéd közben alig-alig, máskor tanulok vagy a barátaimmal vagyok. Hogyan értessem meg vele hogy hiányolom a szeretetét? Olyan mint ha itt se lennék, próbáltam neki mondani, de folyton azzal jön, hogy most tisztába kell tenni, etetni kell, el kell vinni az orvoshoz, stb... amikor sétálni mennek és megyek én is, akkor meg nem akarok neki panaszkodni, és nem is tudok semmit mondani, mert örülök hogy itt van mellettem. Ha segíteni szeretnék valamit, akkor elküld tanulni. Régen nem volt ilyen. :( 12L apa meg amikor itthon van, csak a kicsivel van ő is, meg intézi amit kell.