A férjem túlvállalta magát és emiatt már rettentő feszült. Mit lehet tenni?

Közel negyven már, külső okok miatt az érettségit is jóval később csinálta meg. Most jogra jár, jól teljesít, de félek, hogy a lelki és testi egészsége rámegy. Az önbecsülése miatt nagyon fontos neki az egyetem.

A papír (diploma) azért is kérdéses, mert egy év múlva ki akarunk települni külföldre, úgy beszéltük meg, hogy addig halaszt - ha nem jön be és visszajövünk, akkor folytatja majd. Nekem addigra meglesz a diplomám, továbbit egyelőre nem tervezek.

A célországban nem tudná folytatni a jogot, mert egyrészt még a nyelvet is meg kell tanulnunk (nem egyszerű nyelv), másrészt az ottani jogrendszer annyira más, hogy a magyar tananyagból szerintem semmit nem számítanának be.

Nekem ilyen szempontból szerencsém van, mert gazdasági vonalon tanulok, én tudom honosítani. A "megváltást" is a költözéstől várom, mert ott a nyelvtudás és a képzettség hiánya miatt én leszek előnyben, így legalább egy ideig el tudom tartani - amíg kipiheni magát. Néhány év múlva ő is felzárkózna, vagy találna valami kevésbé stresszes munkát. (Nem idegenkedik a kétkezi munkától sem, sőt, már mondogatta, hogy szívesebben szerelne/restaurálna, mint az eddigi hajtós szellemi munka. Másrészt ért is ilyen munkákhoz.)

Emésztőszervi gondok - leletek negatívok. Prosztata - odáig már több orvos is eljutott, hogy valami nincs rendben vele, de pontos diagnózist egy se adott. Régebben bikaerős antibiotikumokkal tömték - talán segít alapon - de akkor úgy nézett ki, mint aki egész nap be van drogozva, bágyadt volt, szédült, nem tudott koncentrálni, elbambult, stb.

Illetve krónikus fáradtság, de ezt a stressznek és az eddigi mozgásszegény életmódnak tudom be. Most kijárunk futni esténként, ez probléma kezd javulni, de gondolom kell egy-két hónap az edzettség visszanyeréséhez.

Az eltartással nincs gond, az előző házasságában is az tartotta el a családot, aki éppen tudta (akkor a korán jött gyerek miatt még építgette csak az egzisztenciáját). Tehát ebből nem lesz baj. Amikor nem volt munkám, szó nélkül átvette az összes költséget - de ha neki nem lenne, akkor én is gond nélkül megtenném. Ő szerencsére nem az a típus, aki ebből elvi kérdést csinál.

Már azt is megbeszéltük, hogy ha majd lesz gyerek, az marad otthon vele, aki akkor éppen kevésbé jól keres. (értelemszerűen az első pár hónapot kivéve)

Az egyetemet pedig még akkor kezdte, amikor tervben se volt a költözés. A lehetőség közben jött, külföldi ügyfelek tettek bogarat a fülembe, hogy menjek ki, segítenek, az állam is sok segítséget nyújt (ingyen nyelvtanfolyam, erős szociális háló, segítik a munkakeresést, stb). Férjemnek elmondtam, neki is tetszett az ötlet, ezért döntöttünk amellett, hogy megpróbáljuk. No meg nagyon szeretne elszakadni a mostani munkahelyétől - nagy stressz alatt tartják, viszont jó a fizetése és hobbiból nem mer csak úgy kiugrani, nem biztos, hogy rövid időn belül találna másik, hasonlóan fizető állást. Most már azt mantrázza, hogy "már csak egy év", addig összeszorított foggal is kibírja.