Érzelmi káosz-van valami kiút?
Elváltam, igazából nem volt nagy gáz a kapcsolatban, anyósékkal nem jöttem ki túlzottan és a szex sem volt már az igazi, de nem veszekedtünk.Van egy 4 éves gyerekünk is. Neki ez semmiképp nem tett jót, nehezem szokja meg az új helyzetet. Én beleszerettem egy másik pasiba, akivel nagy lángolás, szerelem stb. volt az elején, aztán ez alább hagyott, meg nem is működik a dolog. Az a baj, hogy ha az új pasival vagyok, mindig a régi dolgokra és volt férjemre gondolok, hogy vele mi milyen volt, meg hiányzik ez is meg az is. Ha meg találkozok a volt férjemmel, akkor meg arra gondolok, hogy de valahogy mégsem tudnék vele lenni újra, mert akkor meg az új pasi hiányzik. Szóval mindkettőben van jó is, meg olyan is, ami nem működik. A gyerek miatt viszont jó lenne visszamenni a régi életbe a volt férjemhez.
Van valami kiút ebből? Mi a megoldás? Volt valaki hasonló helyzetben, mikor és mi lett a megoldás?
válasza:
válasza:Az elsőnek nagyon igazat adok. Én majdnem felrúgtam a stabil, erős házasságomat, a helyi állatorvossal történő észvesztés miatt, csak azért mert elvesztem a zöld szemeiben.
Rá pár napra megláttam a férjem egy nővel ( egy általam még sohasem látott unokatestvérrel) , és otthon irgalmatlan botrányt csaptam. Miután kiüvöltöttem, törtem -zúztam magam, akkor tudatosult, hogy mi a fenének kacsingatok én ki a házasságomból, hiszem biztos több emberrel működne az élet, de az biztos, hogy a férjem nélkül nem.
válasza: válasza: válasza:Hát abban igaza van az utolsó 2 válaszolónak, hogy annyira nem törtük össze magunkat a problémák megoldásában.
Az anyós adott, ha 300 km-ra lakunk tőle akkor is, és vannak bántó dolgok, még ha csak minden hónapban egyszer látom, akkor is vannak dolgok, amik zavarnak, és ezeken nem lehet pl. változtatni.
A szexet is próbáltuk feldobni, de egyszerűen már nem kívántam őt testileg. De emberileg viszont nagyon szeretem és tisztelem.
Szóval azért gondoltam, hogy el kell válnom, mert ha ez már nem működik, akkor gáz van. Az ember ilyen fiatalon nem törődhet bele, hogy nem működik a szex és kész, így élem le az életem. De közben meg van sok dolog, ami csak most mutatkozott meg, hogy mekkora probléma. Pl. a gyerekkel kapcsolatban sem gondoltam, hogy ilyen nehezen veszi majd a válást.
Ezért érzem magam ilyen lehetetlen helyzetben, sok szempontból jó lenne visszamenni, sokból úgy érzem, hogy az mégsem működne, egyszerűen nem tudom, hogy mi lehet itt a megoldás. Azt meg el sem tudom képzelni, hogy majd egy 3. pasi, mert ez a kettő is akkora "gondot okoz", hogy fogalmam sincs, mi lenne a jó döntés...
válasza:11:25 vagyok. Az anyós, após mindig is a leszarandó kategória. Nem őhozzá mentél. Kár megbántanod a fiát és "őrlődtetni", hisz az édesanyja. Ha valakibe szorul egy csepp diplomácia és empátia, akkor a párja szüleit nem szídja örökké és legfőképpen nem sziszegve a bajsza alatt összeszorított fogakkal fintorogva feszültséget kelt a párja és ő közte.
De ehhez érzelmi intelligencia kell.
Ha bajod van anyóssal (nekem is az enyémmel ám) akkor higgadtan(!) és nem irritálóan a férjed tudomására is hozhatod és közvetlen fordulhatsz hozzá is. Mármint az anyósodhoz. Ha hülye, akkor meg hagyd rá, szard le. Gondolom Téged sem a gólya hozott, nyilván a párodnak is lehet véleménye a te szüleidről. (Ugyanannyi joga volt ehhez neki is mint neked)
Ami a szexuális vonzódást illeti, hát azt megértem. Erre nem tudok mint mondani. Mondjuk a régi erkölccsőszök azt mondták, hogy asszonynat a tűzhely és a gyerek mellett a helye. Én ennél felvilágosultabb vagyok. Maximum értékrend kérdése, hogy a család biztonsága és az érzelmileg szeretett (tehán nem szerlemmel csak szeretettel szeretett) férj mellett maradni, arra voksolni, hogy a gyerek is egész családban nőjön fel, ez-e a fontosabb, vagy az, hogy hány orgazmust tudsz átélni és neked a te saját testi örömeid kielégülést nyerjenek. Mondom, ki-ki döntse el, hogy melyik a nagyobb önzés vagy őszintétlenség.
És mindazonáltal kíváncsi lennék a férjed verziójára is.
válasza:Valóban nem kell beletörődni, hogy nem működik a szex.
Csakhogy miért lenne erre az egyetlen megoldás a válás?
Egyáltalán egy közös produkcióban miért kell a automatikusan a másikat hibáztatni? Nem ismerem a részleteket, csak felmerültek bennem ezek a kérdések.
Tanácsadás, szexológus, párterápia, egyéni terápia. Ezek mind azért vannak, hogy segítsenek azokon, akiknek szüksége van erre. Csak hát felénk nem divat dilisnek lenni, inkább elválunk, mert az kevésbé megalázó, nem olyan fájdalmas, társadalmilag elfogadottabb, és mi mindent megteszünk, hogy elfogadjanak minket.
Valójában miért hajtunk idegenek elfogadására? Miért nem a társunkat akarjuk elfogadni, miért nem magunkat akarjuk elfogadni, miért nem inkább magunkban és egymásban keressük a válaszokat a kérdéseinkre egy párkapcsolatban?
Nem pusztán "feldobni" kellene a szexet, hanem megtalálni azt, miért is nem működik? Sok oka lehet. És vannak erre szakemberek. Az, hogy nem vonzódom valakihez, akivel korábban nagyon jó volt együtt, sőt van egy közös gyerekünk is, EZ NEM NORMÁLIS. Akkor itt valami baj van. Valami gond, amit fel kell tárni, meg kell vizsgálni, ha lehet, megoldani, kijavítani. A lelkünkben. Vagy a testünkben. Ahol a hiba van. Mert korábban működött, most meg elromlott.
A házasság nem csak ennyi. Nem dobunk ki egy autót sem, ha elromlott a motorja. A motor fontos. Nélküle nem megy az autó. Ha lehet, mégis inkább megjavítjuk. Akár többször is egy autó életében. Miért tűnik nekem úgy, hogy egy autóval kapcsolatban tudunk értelmesen gondolkodni, míg az annál sokkal fontosabb párkapcsolatok terén valami kollektív őrület van?
Magunk elől úgy sincs hova menekülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!