Sok vallásos szülő miért fogadja el nehezen, v. egyáltalán nem azt, h a gyerek nem hisz?

Hihetelen, hogy a vallásos nevelést, illetve a szülők iránti tiszteletet propagáló hozzászólást meg lehet fogalmazni ennyire gyűlölködő módon, ahogy a 11:17-es válaszoló tette.

Többször elolvastam a kérdést, és a kérdező többi kommentjét, de egyikből sem jön le a szülők iránti tisztelet hiánya. Valós problémákat említ, és keresi rá a magyarázatot, illetve a megoldást.

A tanulás nem csak abból áll, hogy az ember elmegy az iskolába meg egyéb tanfolyamokra. Sokkal többet jelent, ha elmegy a barátaival bulizni, ahol jobban megnyílnak egymás előtt, megismernek egymástól eltérő gondolkodásmódokat, szereznek rengeteg tapasztalatot, és hosszú évekre vagy életreszóló barátságok alakulnak ki. Teljesen normális, hogy valaki ösztönösen vagy tudatosan, de nem akar ebből kimaradni. Ennek semmi köze a szülők jóakaratához. Amikor a 20 éves gyerekükre a saját világnézetüket és normáikat próbálják ráerőltetni, az már nem nevelés, hanem intolerancia.

11:17

Ja, húzódjon be, és kussoljon, meg táncoljon úgy, ahogy a szülők fütyülnek 20 évesen...

Nem azt mondom, persze, köszönet meg tisztelet, eltartják, meg mittomén... De ha nem hisz Istenben, nem kell erőltetni.

Meg 20 évesen nem mehet ide meg oda...

Mikor éljen, mikor élvezze az életet, ha nem most???

Kedves kérdező!

Megoldódott azóta a probléma? Lehet már nem nézed a kérdést, de gondoltam leírom a véleményem. Én nagyon megértelek, nálam is hasoló a helyzet, bár mégrosszabb. Soha nem neveltek vallásosan, a szüleim évente csak egyszer mentek templomba, karácsonykor, azt is csak megszokásból, nem kellett imádkozni lefekvés, evés előtt st. Azán a báttyám valahogy összehaverkodott egy ilyen ikés( Ifjúsági Keresztyén Egyesület )társasággal. Volt ott egy jófej pap, aki vitte őket kirándulni meg összevissza, így bátyám előbb utóbb megszerette ezt az egészet, vallásos gimibe, majd teológiára ment. Ma már lelkész. Miután a bátyám beiratkozott a teológiára és néha tartott istentiszteletet nálunk a templomban, a szüleim is teljes fordulatot vettek. Hirtelen ők lettek a világ legvallásosab emberei. Számomra ez nevetséges. Hirtelen elvárták, hogy járjak templomba, azt akarták, hogy én is abba a vallásos gimibe menjek, mert mit szólnak az emberek stb. Nem is kell mondjam, hogy nem értettem egyet a dologgal. Miért kéne én hirtelen vallásos legyek, csak mert a báttyáam ezt találta ki? Hát nem is lettem. Évekig folyt a harc, mostmár 23 vagyok, bátyám 29, mostmár békén hagynak a templomukkal. De ünnepekkor még midnig megemlítik, hogy ILLENE elmenni templomba. Nem tudom, csak én gondolom úgy, hogy a vallás nem illem, hanem hit kérdése?