Hogyan viszonyulnátok egy ilyen apához?

Az a helyzet, hogy nem tekintek apaként az apámra. Ennek az az oka, hogy nem éreztem soha, hogy szeretne. Mivel ivott és most is néha szerintem, ez az egyik fele. A másik, nagyon egoista. Anyával éppen válnak és folyton odajött és nem hagyott békén minket. Többen mondták neki, hogy hagyjon békén, én is megkértem, szépen és nyugodtan elbeszélgettem vele, de pár napnál tovább nem tartott. Az ok, amiért válnak nem csak az alkohol, de ezt nem szeretném leírni. Mióta külön költöztünk, többször váltott albérletet és mivel tudom milyen ember, szó se kell ahhoz, miért vándorol. Nem tud alkalmazkodni és zsugori. Bár nekem nem is kell a pénze, mivel ő is alig él meg, azért jól esne néha ha megkérdezi nincs- e esetleg szüksége valamire, vagy hogy hogy vagy? Minden oké? Csak a saját problémája köti le, panaszkodik. A múltok össze is vesztem vele emiatt. Megint odajött hozzánk és elkezdte mondani, hogy miért nem hívja a fia meg hasonlók, és mikor hazaérkeztem teljesen kiütve (fáradtan a suliból) nekem is elkezdte, hogy az anyám volt, aki ide juttatta meg hogy szól a gyámügynek és majd ők intézkednek (hozzá teszem semmihez nem ért, még egy levelet sem tud feladni)...

Akkor vágtam az arcába, hogy gondolkodjon el azon miért nem beszél vele a fia és hogy nem anya volt az aki naponta részegen ment haza és verte meg saját magát... Másnap tudtam meg a tesómtól, hogy azt mondta, hogy milyen egy lány vagyok, hogy így beszélek vele, miközben bőgött. Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyet mondott pláne, hogy a saját mamámnak, amiért a telefonban azt mondtam neki, hogy nem adom anyut, mert nem akar vele beszélni (erre ideges lett és úgy kiabált ki az anyjának, hogy most nézd meg milyen unokád van, nézd meg...) és még meg is fenyegette.

Egy szintem sajnálom, amiért ilyen elnézést, hogy ilyet írok, de hülye, másrészről mérges vagyok rá, amiért így viselkedik. Bűntudatom is van, amiért így viselkedek vele, de nem érzem úgy, hogy megérdemelné a szeretetet.

Nem kívánok kapcsolatot létesíteni vele, ha keres elbeszélgetek vele, de amíg ilyen buta felfogása van addig nem érdeke. Tisztában vagyok azzal, hogy már nem fog változni, hiszen 51 éves, de esze lehetne...

Szerintetek is rossz lennék, hogy így vélekedek róla? Voltatok már ilyen helyzetben?

Ez kihat az életemre is, mert ott tartok, hogy a barátomnak, ha lesz be sem mutatom...

Azt elfelejtettem, hogy a kisgyerekkorom majdhogynem pokol volt, mert többször be volt rúgva és olyankor agresszív volt, bár engem nem bántott a tesóimat igen, míg kicsit voltak.

16/l