Elvi kérdés kisgyerekkel kapcsolatban, hogy is van ez?
Nincs gyerekem, majd 2-3 év múlva lenne aktuális. A férjemmel pont ma vitatkoztunk azon, hogy miként is "kell" az első egy évben a gyerekkel foglalkozni.
Mivel teljes nyugalommal rábíznám a leendő gyermekem mind a férjemre, mind a szüleimre (mindannyian felneveltek már gyereket), mondtam, hogy havonta 1-2 alkalommal biztosan elmennék pár óra barátnőkkel találkozni, kávézni.
Erre azt volt a válasz, hogy az első egy évben nem kellene a gyereket anya nélkül hagyni.
Viszont szociálisan és mentálisan se szeretnék majd leépülni. Szerintem pont az jelentene kikapcsolódást, ha néhány órát valami teljesen mással foglalkoznék.
Illetve szerintem a gyereknek sem okozna gondot, ha néhány órát nem látna, de szerető és gyakorlott emberekkel lenne körülvéve.
Másrészt ha csak valami komolyabb fertőző betegséget elkapnék, akkor is el kellene különíteni a gyerektől - gondolom ennyi idősen még nem túl masszív az immunrendszerük.
Tényleg muszáj az első egy évben 24 órában a gyerekkel lenni az anyának? Nem éjjel-nappal bulizni szeretnék, hanem havi 1-2 alkalommal néhány órát kizárólag felnőtt társaságban eltölteni, feltöltődni. Minden kisgyerekes ismerősöm panaszkodik néha, hogy "beszűkülnek" a gyerek mellett, mert kevés a felnőtt kontakt.
válasza: válasza:Én is néha ezt tettem ahogy irtad,mert különben mire visszamennék dolgozni,agyilag egy 3 éves szintjén lennék....kisgyerekes anyukákkal jo találkozni,de az se mindig jo,mert velük mindig a baba a téma és igy 2 év elteltével rájöttem h én is csak erröl tudok sokszor beszélni...ugyhogy azt mondom kell a felnött társaság!!!
(persze az arany középutat tartva:))
Amikor visszakérdeztem, hogy ő képes lenne-e egy éve keresztül szó szerint 24 órában a gyerekkel lenni, azzal lőtt vissza, hogy a természet rendje, hogy kicsi gyerekkel az anyja legyen.
Jó, akkor fejek le tejet, minden mást ő is meg tudna csinálni - tegyük fel neki kellene otthon maradni, mert nekem lenne jobban fizető állásom.
Erre annyi válasz volt, hogy ő simán kibírna egy évet így.
Igenám, de neki amúgy sincs komoly baráti köre - viszont gyermektelenként tudom, hogy nem ugyanaz, ha ott a gyerek vagy tényleg csak ketten-hárman felnőttek beszélgetünk. Gyermektelenként nekem is kissé zavaró, ha fel kell ugrálni a gyerekhez a beszélgetőpartnernek.
"Akkor más kismamákkal kell barátkozni" - már bocsánat, de nem dobnám kukába a barátaimat azon az alapon, hogy van-e gyerekük.
Tudom, hogy elvi kérdés, de inkább most tisztáznám ezeket, mint "élesben", amikor neadjisten' a gyereken csattanna a rossz közérzet.
válasza: válasza:Az neked és ezáltal a gyermeknek is jót tesz ha néha elmész kikapcsolódni. Ettől nem vagy rossz anya.
Nyugodtan mond meg a férjednek, hogy attól még, hogy a nő szüli a gyereket, a születés után mindkét félnek ugyanannyi felelőssége a gyermek. Ha te sem mehetsz el, ő se menjen el, mert legalább annyira szüksége van rá is mint rád is.
Senkinek sem tesz jót egy kiégett anyuka.
válasza:A "tökéletes anya" nem hagyná magára a gyereket, nem törődik a maga szükségleteivel, csak a gyerek körül forog minden gondolata, az egész élete.
Na a szerintem normális anya meg magával is törődik, sőt, valamilyen szinten önmaga kell hogy a legfontosabb legyen: hiszen ha ő maga boldogtalan, nem tudja a gyerekének sem a maximumot nyújtani. Igenis szükség van egyedüllétre, barátokkal való "semmittevésre", kikapcsolódásra minden téren.
A válasz írója 71%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 18:25
Igen, nekem is ez volt az egyik érvem. De ha fel is ébred és ott van mellette valaki, akit ismer és szeret, ugyanúgy meg tudja nyugtatni vagy le tudja foglalni. Mivel nekem kapásból három ilyen ember is lenne, nem hiszem, hogy aggódnék. Sőt, valószínűleg jobban tudnák kezelni a kicsit, mint én "zöldfülűként".
Apám pl még vadidegen kicsiket is úgy le tud kötni, ha az anyjuk alig bírja elvinni őket tőle.
válasza:"Imádom" az ilyen férfiakat... Fogalma sincsen róla, hogy mit beszél.
1 éven keresztül, napi 24 órában... Nagyon sok. Oks, hogy imádod a gyerekedet, de a gyerek nélküli társaság is nagyon fontos (havi 1-2 alkalom simán belefér).
Ő könnyen beszél: reggel felkel, elmegy dolgozni, találkozik a kollégáival, jókat beszélgetnek, röhögnek. Gyerek otthon veled. Fel sem tudja fogni ennek a súlyát....
Egy gyereket már felnevelt, az apasági rátermettségét illetően nincs kétségem.
De az exneje még a rokonoknak se volt hajlandó kiadni a kicsit, 24 órában magánál tartotta. Egyrészt lehet, hogy ez lett nála az "alapbeállítás".
Sajnos az exnél meg addig tartott a gyerekimádat, amíg a "magatehetetlen" korban volt a gyerek. Amint kinyílt annyira az értelme, hogy kérdéseket tett fel, vagy kritizált, vagy a testi szükségletek kielégítésén túl is kellett volna nevelni, abbamaradt a lelkesedés.
Én meg pont azt az időszakot várnám nagyon, amikor végre kezd értelme lenni, elkezd beszélni, menni - és a biliztetésen kívül másra is megtaníthatom. Amikor látom, hogy a szókincse nagy része tőlem/tőlünk származik, én mutatok meg neki egy madarat, tőlem kérdezi meg, hogy ez meg az micsoda.
Gondolom a hormonok miatt már más lesz a hozzáállásom, ha szülök, de az első 1-2 évet annyira nem várom, inkább az utána jövő időszakot. Legalábbis jelenleg így gondolom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!