Csak én érzem magam 19 évesen gyereknek?

Az természetes, hogy ha eddig a családban éltél, akkor az önállóság valamennyire félelmetesnek látszik. AZ, hogy ezt belátod, azt mutatja csak, hogy sokkal reálisabban állsz ehhez, mint a legtöbb hasonlo korú, aki csak ábrándozik arról, hogy mennyire jó függetlennek lenni.

De ha valaki rá van kényszeritve, és egyébként normális ember, az meg fog ezzel is birkózni, persze eleinte lesznek nehézsékek. Ha bele gondolsz, régebben ilyen idösen sokaknak már családja volt és a háztartás-munka-gyerek is összeeegyeztethetö volt nekik.

NEm könnyü, de ha muszáj, akkor az ember sok mindenre képes.

Sik sikert kivánok és ne idegeskedj túl sokat elöre, menni fog!

Igen valojaban mindenki igy erezz, de van Aki ezt bevallja, s van, Aki nem, hanem probal a kulvilagfele egy eros jellemet mutatni, de valojaban ott van legbelul, egy igazi kis felos gyermek.

Tehat ez egy termeszetes folyamat, de hidd el, hogy menni fog, hiszen mar most is dolgozol, s mellette tanulsz.

Ami nagyon fontos, hogy ne felj es bizzal onmagadban, es fogadd el azt, hogy most mar felnott vagy.

A Szuleid is biztosan a segitsegedre lesznek a tanacsaikkal.

Nemnem, semmi gond ezzel. Nem az a felelőtlen, aki nagykorúként nem akar egyből családot, meg háztartást, hanem az, aki a "felelősség" szót puffogtatva fiatalon mindenbe beleugrik és 30 évesen egy elbszott életű kiégett mamóka lesz belőle, aki visszacsinálná, de már nem lehet.

Én 30 fölött vagyok, de sokkal inkább érzem magam 20-nak, mint a 40-hez közeledőnek.

Én 2o éves vagyok albérletben élek, egyetemre járok. Sajnos melózni nem melózok mert olyan az órarendem, hogy amellett lehetetlenség munkát találni (reggel 8-este 8 ig, szünetekkel).

Nekem nem okoz gondot a főzés, mosás, takarítás, sőt. Mindig is vágytam a független életre.

Azt viszont tudom, hogy felnőtt csak SAJÁT kereset mellett leszek...remélem jövőtől