Miért nem hagy anyu felnőni?

ne haragudj, de elég nehéz csak az egyik oldal meghallgatása után dönteni.

számomra ebből nem sok minden derül ki.

-lehet, hogy igazad van, és anyád teljesen kikészült, és neked kéne orvost hívni hozzá,

-meg az is lehet, hogy te vagy teljesen éretlen, neki meg az élet teljes súlya nehezedik a vállára, és a te hülyeségeidtől is kiborul. (nekem olyan kis majomkának tűnsz, "kell a Rimmel..." fenekedet is földhöz vágod ???)

Szia,

Nem értek teljesen egyet az előző válaszadóval. Velem is gyakran előfordulnak ilyen vitatkozások, és afférok édesanyám és köztem. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni ezekkel mindig csak nyeltem és nyeltem. Nem tudtam mit tegyek. Eg yilyen öszeveszés után elmentem a nagymamámhoz, anyám nem tudott róla. Végig telefonált egy csomó ismerőst, féltettt... Haza mentem megint nem volt semmi baj. Pár nap múlva ismételten összevesztünk. Akkor a barátomhoz emnetem, haza jöttem jóval később mint kellett volna, és megint veszekedett velem. Nem tudtadm mit tegyek. Eszembe jutott, hogy mivel blogot szoktam írni, és anyámmal szinte semmi ilyen magánügyi problémámat nem beszélem meg, döntöttem. Írtam neki egy levelet odatettem a táskájához mielőtt elment dolgozni. Gondolom elolvasta, de a levélről nem esett szó köztünk. Lehet, hogy megértett, lehet, hogy nem de utána egy ideig nem volt köztünk vita. Most egint kezdődik ez az időszak, lehet, hogy valamilyen új lépés után kell néznem.

Mindezt azért írtam le, hogy lehet, hogy édesanyádnak segítene az, ha leírnád panaszaidat, és odaadnád neki, végigtudná olvasni, hiszen a papírt nem tudja felpofozni, és elhallgattatni és mégis csak kiváncsi lesz a problémáidra. Ha esetleg van nyújtottam neked valamilyen megoldási lehetőséget, akkor írj nekem egy em-malt, avgy válaszolj ide . Remélem hasznos volt, hogy írtam.

Szia

Irod, hogy anyukád nem enged felnőni téged. Ez részben, valljuk be a te hibád is! A leveled tele van, gyerekekre jellemző szóhasználatokkal, éretlenül fogalmazol, a budiban gubbasztasz, ha nem tetszik valami, hisztizel... valljuk be még gyerekes vagy, ami a korodból kifolyólag természetesen teljesen rendben van. Anyukád se különb, mivel érzelmileg zsarol téged az öngyilkossági kisérleteivel. Remélem tudod, hogyha véletlen kárt tenne magában, akkor te semmi esetre se lennél felelős, csak magának köszönheti.

Én azt javaslom próbáld függetleniteni magad a családodtól, ezzel anyukád is egy idő után felnőttként fog kezelni, és neked is jobb lesz. Próbálj dolgozni menni hétvégente, segits otthon amiben csak tudsz, és ne feleselj vissza, vágj jó képet hozzájuk, bár tudom, hogy nehéz. Ha nagyon kibirhatatlan a helyzet anyukáddal el is költözhetnél (nagyszülők, keresztszülők, esetleg kollégiumba), tesóddal is próbálj beszélni, hátha ő közben járhatna az érdekedben, de csodára ne számits, mivel a leveledet olvasva, elsődlegesen benned van a hiba.

én azt gondolom hogy ez egy tini anya lánya veszekedés. ebben a korban nehéz egymást megértenmi. sajnos a szülőknek is nehéz ahogy irtad felnöttként de néha gyerekként tekinteni a gyermekét. eez majd idővel elmúlik.

de ahogy irtad itt valami ennél nagyobb baj van. ilyet egy szülő pláne nem a gyermekének nem mond hogy egy veszekedés miatt megy a vonat elé. ez nagyon durva lelki terrornak hivják. minden emberi kapcsolatban az öngyilkoság i fenyegetés még viccbéöl is eléhg mélyen érinti a másikat. és ahogy látom nálatok ez tényleg egy zsarolásos módon megy. azt gondolom anyukádnak segitségre lenne szüksége. talán egy nagymama vagy egy magfelelő nagynéni nagybácsi nak erröl beszélned kellene. ha van anyukádnak egy olyan testvére szülője, barátja akivel szivesen elbeszélget vagy úgy érzed hozzá tudnál fordulni akkor titokban menj el hozzá és mond el hogy mi a baj. ha lehet a kkor a testvérdeddel, mert gondolom neki is ez a problémája. kérj segitséget tölük, mert nem élheted le az életedet úgy hogy anyukád lelkileg zsarol. sajnos ez csak az idővel rosszabb lesz. ha esetleg úgy érzed senki nem tudna neked segiteni akkor menj el az iskola pszihologushoz vagy négyszemközt egy olyan tanárnak mond el aki szerinted tud segiteni.

óriási nagy baj ha egy anyuka a gyermekét öngyilkosággal fenyegeti, zsarolja, tartja lelki terrorba. ez nem hogy egy tinit egy felnött embert is kikészit.

Anyukád egyedül nevelt fel titeket, mellette gondolom dolgozik. Szerintem belefáradt a helyzetbe (egyrészt, hogy apukátok meghalt, és ő egyedül maradt, másrészt, nehéz lehet egy anyának egyedül 2 gyerekkel), és az is lehet, hogy beteg, csak vagy nem akarja nektek mondani, vagy önmaga előtt se ismeri el. Tesód már kicsit felnőtt, mindegy, akkor se kéne különbségeket tenni, mindketten a gyerekei vagytok.

Ha teheted, próbálj elmenni diákmelózni, úgy tudom, 16 éves kortól lehet már. Vannak hétvégi munkák, ráadásul akkor az órabér is magasabb, mint hétköznap. Plusz zsebpénz, illetve akkor is kicsit kevesebbet vagy otthon, ráérsz kicsit hanyagolni érettségi évében, addig meg van egy kis időd gyűjtögetni.

Ha valamihez tehetséget érzel, kereshetsz olyan helyet, ahol fejlesztheted (idegen nyelv, éneklés, tánc...), én 14-15 évesen kezdtem el énekelni, idén lesz 10 éve.

Nem tudom, anyukádat a munkahelye mennyire stresszeli, ha az is befolyásolja a hangulatát negatívan, az úgy még nehezebb. Ha nem akar veled beszélni ezekről, valószínűleg nem is fog, de odafigyelhetsz, amikor épp nem foglalkozik veletek, mit csinál magában, szokott-e sírdogálni vagy hasonlók.

A tesóddal próbálhatnál még beszélni, ő mit gondol, tud-e valamit, amit te nem, ami megmagyarázná a helyzetet.

A kérdező szóhasználata szerintem nam a gyerekere, inkább erdélyi testvéreinkre jellemző, jól sejtem? :)

Egyébként szerintem anyukád attól fél, hogyha felnősz, rá nem lesz szükséged. Ezt nevezi a pszichológia szerepválságnak. Csernus A nő című könyvét ajánlom mindkettőtöknek.