Tizenéves kamaszok, akik ennyi idősen "kaptak" kistesvért. Hogy viszonyultatok hozzá?

A fiaim között 7 év korkülönbség van. A nagyobbik szinte teljesen kisajátította a kisebbet, állandóan nevelgeti, apáskodik felette. A kisebbik meg imádja ezt, mindig együt lógnak.

Én meg imádom mind a kettőt.

14 voltam mikor öcsém született,igazából olyan második anyukája vagyok inkább mint testvér.Kb 4 éves koráig többet voltam vele mint anya,altattam,etettem,5 napos korától én fürdettem,minden délutánom azzal telt hogy rá vigyázok.Igazából sose éreztem nyűgnek.Igaz,sose "kellett" rá vigyáznom,mindig magamtól voltam vele,sokszor éjszaka is én keltem fel ha nyöszörgött hogy éhes,megcsináltam a tápszert,és megetettem,anya meg csodálkozott reggel,hogy miért nem evett éjjel:D

aztán a8 évesen elkerültem otthonról,ő 4 éves volt ekkor,ritkán járok haza,de imádom,olyan példaképszerű vagyok neki (ezt anya mondogatja neki sokat,kitűnővel végeztem,lediplomáztam,most másoddiploma mellett dolgozok), oda jár suliba ahova én jártam,középsuliba is bevittem,h oda feg,meg egyetemre is jött már velem.

Lassan tölti a 10et,már pedzegeti hogy néha alhatna nálam is,már nagyfiú

Feldolgozni nem kellett a születését,örültem neki.Miután megszületett kevesebb figyelmet kaptam,ennek örültem is,már kezdett sok lenni hogy anyám egyetlen elfoglaltsága hogy délutánonként kikérdezi a házimat:D

Az életemet annyiban változtatta meg hogy nem akarok gyereket 30 éves korom előtt,már tudom mivel jár egy kisbabaés bár tudom hogy fel tudnám nevelni,de vagyok annyira önző,hogy még élem világom pár évig

23/N

Drága kérdező, ha alaposan elolvastad a válaszomat, kiderül belőle, hogy nem 10 éves voltam, hanem 14-15, vagyis kamasz!

Na de mindegy