Mit gondoltok a nyílt házasságról?

1. Nekem nem lenne megoldás, de van akinek igen.

2. Ha MINDKETTEN beleegyeznek és nem okoz egyiknek sem problémát, akkor elfogadható.

3. Ebben az esetben nem sok beleszólása van a környezetnek, mert magánügy, és nem is foglalkoznék azzal, hogy ki mit szól.

De mint mondtam, nekem nem jöhetne szóba, vagy maradnék azzal, akivel hivatalosan is együtt vagyok, vagy szedném a sátorfámat, de ilyen nem egyértelmü helyzetet nem tudnék elviselni.

Én nem hiszek az ilyen kétszínű alakoskodásban.

Ha már nem szeretem a férjemet, vagy még szeretem, de nem tudok vele együtt élni, akkor inkább válás, minthogy végignézzem, hogyan csajozik be, hogyan ássa alá a női mivoltamat - mert ezzel ezt teszi, akkor is, ha csak az anyagiak tartanak össze, ami elég sarkos megközelítés, azért bizonyos fokú ragaszkodás mindig marad az emberben a másik iránt, még akkor is, ha az érzelmek végképp kihűltek - ezt én nem hagynám.

Ha gyerek van, akkor meg alapból tabuként kezelem az ilyesmit, azonnali hatállyal válás és szétköltözés.A gyerekem ne egy ilyen erkölcsi fertőben nőjjön fel.

[link]

Nézd meg ha van időd!

Manapság gyakran elfeledkezünk arról, hogy a házasság intézménye egy elköteleződés. Anyagilag is, erkölcsileg is. Egy életközösség, egy vagyonközösség, lehet közös cél is, ami összetartja, például a gyerekek felnevelése. Ezek közül csupán egy(!) a szex, szerelem, érzelmek vonala. Saját nagyanyáink, akiknek a korában a válás, az egyedüllét még elfogadhatatlan volt, sokkal jobban tudták ezt. Akkor is volt sok megcsalás. Csak másképp intézték. Kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a család lett volna a munka a gyerekneveléssel, az anyagiak előteremtésével stb. A szex pedig a szórakozás. Tehát előbbre való volt a munka, aztán jöhetett a szórakozás. És persze, hogy nem mindenki azzal akart szórakozni, akivel egész nap együtt dolgozott. (Tudom, hogy sokan most megköpködnek majd ezért az őszinteségért, szókimondásért, lelkük rajta, tegyék!) :)

Ami megváltozott az a környezet. Ma kevésbé fontosak az anyagiak (!!!), egyedülálló anya is fel tud nevelni tisztességben egy-két gyereket, nem halnak éhen. (Igaz, nagyon gazdagok sem lesznek feltétlenül.) Ellenben felértékelődtek az érzelmek. Ma nagyon ritka, ha valaki nem szerelemből, hanem érdekből házasodik. Sokan le is nézik érte. Ekkorát változott a világ.

Ilyen hosszú bevezető után az a véleményem, ha a két félt vezetik még közös célok érdekek, és képesek békésen, együtt élni, nem marják egymást folyamatosan, akkor nem muszáj elválniuk. Ha pedig így vannak, akkor a nyílt házasság csak egy szó arra, ami egyébként is lenne. Nem oszt, nem szoroz. Én sajnálom, hogy mostanság sokan első szóra elválnak, külön mennek. Mert a másikat hibáztatják sokan, ha maguk nem boldogok a kapcsolatban. Tehetnének érte, ám valaki másra fogni és egy újat próbálkozni ma könnyebb. (Régen nehezebb volt. Ez látszik a válási statisztikákon, nem más.)

A környezet meg gondoljon, amit jól esik neki. ;)