Ebben a helyzetben mi az, amit a szülő megengedhet magának?

Ha a te neveden van, jogilag nincs.

Ha a szülő se nem tulajdonos, se nem haszonélvező, akkor jogilag nincs joga. Persze ettől függetlenül még gondolhatja azt hogy "erkölcsi joga" van hozzá, hisz ő adta, meg ő csinálta a gyereket, meg ő nevelte, és joga van belepofázni a gyereke életében, de az ilyet le kell ejteni magasról.

Onnantól kezdve, hogy a gyerekük nevére iratják, a gyerek lesz a tulajdonos. A szülők továbbiakban csak akkor szólhatnak bele az eladásba (és minden másba), ha a gyerek még kiskorú (mint törvényes képviselő) vagy ha haszonélvezeti jogot bejegyeztek maguknak.

12.46 teljesen egyetértek veled. Sajnos egyre több itt is az ilyen kérés. A szülőnek joga van felnevelni, eltartani esetleg 30 évig is a gyermekét, de kérni szólni azt nincs. Sőt....

Édesapám nem rég halt meg, édesanyám még él, hála Istennek. Az apa részt én mint a lány öröklöm, a másik felével édesanyám rendelkezik, ő tudja kire íratja. De fel sem merül bennem, hogy édesanyámat azért piszkálja, hogy az örökségnek a másik felét miért nem íratja rá. De valószínű az unokára, vagyis az én leányomra íratja. Joga van hozzá, hiszen nagy a kötődés anyuci és az unokája között. De én éppen úgy szeretem és törődöm vele.

Az ilyen helyzetekre találták ki a kommunikációt. A gyerek szépen megbeszéli a szülővel a dolgokat, kompromisszumot kötnek. Értelmes felnőtt embereknél ennek így kéne működnie.

Egy egyszerű zárcsere megoldja a dolgokat. A kulcsokat meg nem kell elöl hagyni és akkor nem lesz több gond.