Miért gondolja egy katonaságnál dolgozó, bizonyos rendfokozatban lévő férfi, hogy ő felsőbbrendű másoknál?

Én katonafeleség vagyok:)

Valamilyen szinten érthető, ha napi 8 órában ebben van, néha még a kiképzéseken hetekig, akkor így szokik hozzá.

A férjem is annyira erre van beállítva hogy a telefont is így veszi fel, hogy X.Y jelentkezem:D

Egyszer boltban voltunk és fizetés után bevágta a pénztárosnak hogy kérek engedélyt... viszlát helyett:D

Nézett egyet a hölgy, aztán ennyi.

Én már megszoktam, bár rajtam nem akar felsőbbrendűsködni:D

Én szoktam vele viccelni is :)

Megszoktam, hogy ez az élete, örülök hogy élvezi a hivatását és megtalálta a helyét.

Ez csak azóta ilyen furcsa, mióta a "pacifisták" tendenciózusan tönkretették a hadsereget, védtelenné tették az országot. Minden hadseregben hagyományosan egyszerű, de szigorú az alá-fölé rendeltségi viszony aminek oka van, és amit a rangjelzéssel is kifejeznek. Ezt kár egy civilnek kritizálni. Egyébként a civil életben ugyanígy léteznek alá-fölé rendeltségi viszonyok amit nem célszerű negligálni, ha nem is mondjuk ki a megszólításokban. Korábban nálunk is illő volt a "doktor úr", "mérnök úr", "tanár úr" megszólításokkal is megadni a tiszteletet. Ma sem lehet lehetett egy Kiss professzort "lekissúrazni". (Ez egyébként kultúrafüggő, az oroszoknál a "professzor úr" megszólítás a kevésbé udvarias. Meg kell tudni az illető keresztnevét és apai nevét (például "Iván Szergejevics") és igy kell megszólítani. Aki nincs ehhez hozzászokva, annak eleinte elég nehezen megy, de fejleszti a memóriát :-)). Volt egy vadhajtás pár évtizeddel ezelőtt, amikor csepeli munkások a nevükhöz rangként hozzátették az órabér. (Kovács István, esztergályos, 5 forint 70 fillér)

Érthető, hogy manapság ezeket nem gyakorolják az ifjú titánok. Nem lenne igazán elegáns úgy bemutatkozni, hogy "Erős János bébiszitter", "Vitéz Attila közhasznú munkás" "Komoly Tudor háromdiplomás munkanélküli"

Én világ életemben buktam a katonákra, ezért "okos" fejemmel mindig elsődlegesen a katonák közül válogattam, volt rá lehetőségem. 3 párom is hivatásos katona volt.

De igazából mind a háromban csalódtam.

Mind teljesen el volt ájulva a munkájától, bármikor barátokkal találkoztunk és feljött a munka, nyomták a megjegyzéseket órákon át, hogy minden más munka unalmas a világon, kivéve az övék stb stb.

Már nekem volt néha kínos, hogy szinte mindenkit lenéznek. Sőt, mindig kisebbségi érzésem volt mellettük, mert az én munkámat is leszólták, holott én imádom a szakmám. Arról nem is beszélve, hogy hármójuknak több szexuális aberrációja volt szerintem, mint a világ összes pasijának.

Úgyhogy nekem csak negatív tapasztalataim vannak. De persze 100%, hogy köztük is rengeteg normális férfi van.

Barátom katona.

Én nem tapasztaltam ilyeneket nála....